Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
49 selték1), mert különben alig volt volna szükség kettős exemptióra. A szétdaraboltság tehát politikai szempontból nem volt oly általános. Ha egyébiránt a későbbi, már fejlettebb szervezetű századok folyamában megtörténhetett, bogy egy Mátyás király 1473-ban Kállay János Kaszaperg nevű csanádmegyei birtokát Külső-Szolnok vármegyéhez kapcsolhatta (Békésmegye közbeesett): annál könnyebben megtörténhetett ilyesmi az Árpádok alatti lassú fejlődés folyamában2). A korona állami s földesúri hatalma között a középkori felfogás nem vont szigorú válaszfalat. Es ennek lehet tulajdonítanunk, hogy a várispán a királytól nyert és a viszonyok által indokolt hatalomkörénél fogva lassankint közjogi jelentőségre emelkedik s az úgynevezett ős — majd autonom megyei alakulásnak egyik hathatós tényezőjévé leszen. A várispánok — mint a királyok vidéki magán tisztviselői, egyúttal a közhatalom közegei. Végzik a közkormányzati teendőket, közigazgatási és hadi tisztek, bírák, pénzügyi és gazdasági főtisztviselők. A király személyét képviselik s parancsait végrehajtják. A nemesi birtokon élő szabad parasztok kezdettől fogva a várispánok hatósága alá tartoznak3). így fejlődik ki némi analogia a német gau- és váris- pánsági szervezet között. A frank államintézmények szerint a királyt illető állami jövedelmek kezelése a „gau“ területén az illető gróf (comes) tiszte. Az adókat, vámokat, birságokat ő szedeti be s szolgáltatja be a koronának. De nem volt egyúttal gazdasági tisztviselő ; ellenben a várispán gazdasági tisztviselőből fejlik a közhatalom orgánumává. A gau-gróf törvénykezési és hadügyi tekintetben jóval felülmúlta a várispán hatalomkörét, mert joghatósága a gau összes lakosságára kiterjedt4), míg nálunk a nemzetségek (majdnem az egész XI. századon át) saját kebelökben intézik el, majd utóbb a király elé viszik peres ügyeiket. A két szervezet főleg az államjövodelmek kezelése és a kerületbeli összes szolga-osztályra kiterjedő joghatóság tekinl) F. C. D. V. vol. 2. p. 245. „Thoma, filio Sehelley, judice Curie nostre Comite Posoniensi et de Sempte y.“ >) Y. ö. P. Fr. id. m. I. 38—40 1. s) Hajnik I. Magy. alkotm. és jogt. 135 1. Pauler Gy. id. ért. 110 1. *) Solxm R. id. m. I. k. 146—181 1. Schlosser: Weltgeschichte IV. 409 §. Ösalakuhísu vármegye.
