Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
30 már némileg a munka felszabadulásának elvét képviselik. Valószínűleg a rabszolgák soraiból emelkedtek ki, amennyiben a Kr. u. második század óta a rabszolgák földmívelő jobbágyokká is lehettek. Törvényszabta büntetés, a megélhetés kényszerű viszonyai vagy elévülés folytán sokan a szabadok közöl is jobbágyállapotra jutottak. Egyes barbarcsapatok letelepítése szintén növelte számukat. A jobbágy az átengedett föld haszonélvezete fejében pénz- vagy termesztményekben (körülbelül a termés 1jao része) megállapított évi bért adott földesurának (patronus). Sem a földesurak, sem az államhivatalnokok (fejadó) nem fokozhatták (egyoldalúan) terheiket. A jobbágy jogérvényes házasságra léphetett, gyermekeit felnevelhette és saját vagyonával földesura beleegyezésével szabadon rendelkezhetett; a házassági engedélyért azonban földesurának bizonyos összeget kellett fizetnie. Személyére nézve szabad volt; mindamellett családjával együtt a föld rögéhez volt bilincselve. A földdel együtt adatott vagy osztatott el; de földesurok egyik birtokáról a másikra áthelyezhette őket. A törvény annyiban mégis elég emberileg intézkedik irányukban, hogy ugyanazon család tagjait egymástól elválasztani megtiltotta. Földesurát a jobbágy csak akkor idézhette törvény elé, ha ura iránti tartozásai körül merültek föl jogos panaszai, vagy bűnvádi panaszt emelt ura ellen. Eszerint a jobbágyok és a rabszolgák inkább csak név- leg mint tényleg különböztek egymástól; a testi büntetésnek a jobbágyok is alá vannak vetve. A nagybirtokos jobbadán a városban lakott s helyettesére bizta a gazdasági felügyeletet, kinek zsarolása folytán a szegény jobbágy adósságba verte magát; ha megszökött, ura őt a törvény utján visszakövetelhette. Ha azonban 30 éven át mint szabad vagy jobbágy másnak birtokán élt, ez esetben teljesen szabaddá lett. Papi pályára is (a kereszt, korban) csak földesura engedélyéből léphetett; a fejadót azonban ekkor is tartozott megfizetni (Jusztinian koráig). Földesura engedelméből a hadseregbe is beléphetett, mi a rabszolgáknak épen nem volt megengedve. Szolga- és jobbágyosztályunk helyzete sok tekintetben azonos volt a római jobbágyokéval* 69). ee) Fr. Savigny: Vermischte Schriften II. k. 1—67 1. Cantu id. 6 k. 78—79 1.
