Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
27 (20 évig). A császárok zsarolásai, a nagy adók folytán a decuriók állása lassankint oly terhessé lett, hogy már a harmadik századtól fogva mindenki lehetőleg szabadulni törekedett a nagy császárok korában még oly díszesnek tekintett állástól63). A császárok által alkalmazott kényszer-rendszabályok sem valónak képesek feltartóztatni a községi élet hanyatlását. A barbárok betörései, az elnéptelenedés, a nagybirtokos elemnek terjeszkedése az anyagilag tönkre jutott kisbirtokosok rovására, a szorgalmi osztály visszás társadalmi helyzete, mindez kapcsolatban egyéb tényezők összeműködésével végre a tartományok s vele az államtest fokozatos elerőtlenedését vonják magok után. A császárság korában a rabszolgák, szabadosok és föld m ívelő jobbágyok képviselik a szorosabb értelemben vett szorgalmi osztályt, melyhez a szabad kisbirtokosok természetszerűleg csatlakoznak. A rabszolgaság rákfenéje volt az ókori társadalomnak, mely féregként rágódott Róma életfáján. Törvényszabta büntetések és az örökös hódítások folytán a rabszolgák száma rendkívül megnövekedett. Adás-vevés tárgyai valának. Vagyont nem szerezhetett, keresménye urát illette, hacsak ó't magánvagyon szerzésére föl nem jogosította. Ha a rabszolga ura megbízása nélkül fogott valami vállalathoz, a velejáró haszon urát illette ; de az esetleg felmerülő kárért urát nem terhelte felelősség. Midőn a rabszolga egy harmadiknak okozott kárt, ezért az urának kellett helyt állania vagy a vétkes rabszolgát büntetés végett ki kelle szolgáltatnia. Ha a rabszolgát érte valamely bántalom vagy károsítás, helyette ura lépett fel mint panaszos fél. Családjogban nem részesült, tehát jogszerű házasságra nem léphetett, nem örökölhetett s végrendeletet nem készíthetett. Csak igavonó paripája vala a római társadalomnak. Sorsuk egyébiránt a császárság korában már némileg javult, amennyiben csak a törvényes hatóságok hozhattak főbenjáró ítéletet a rabszolga felett, sőt zsarnok ura ellen a rabszolga panaszra is mehetett. Hamis pénzverés, felségsértés és végrendelet-hamisítás eseteiben tanúként is felléphetett ura ellen. Ha ura zsarnoksága elől menedékhelyre vonult, a hatóság eladhatta másnak, hogy így megmentse urának boszuszomjá- tól. Rabszolgáját a tulajdonos teljesen önkénye szerint büntette (pl. megbélyegzés, korbács, kézvesztés, felfüggesztés a karoknál fogva — lábsulyok alkalmazásával, földalatti börtönök stb). Szökevény rabszolgának senki sem adhatott szál- **) **) Marquardt Röm. Staatsverwalt. 469, 479 s köv.
