Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
18 a talaj és égalji viszonyokhoz alkalmazkodva a mezőgazdaság terén is a fejlődöttebb déli népek rendszerét ültették át Pannóniába, hol a hosszú mívelés által még ki nem merített talaj dúsan meghálálta a földmíves verejtékét. Yalószinü, hogy a római uralomnak köszöni vidékünk sok hasznos déli és ázsiai növény meghonosítását is, pl. az alma- és körtefát, szilvát, cseresnyét, őszi barackot stb. A rómaiak a földmívelésre öklöket használtak. Cato a 100 holdas jószágra egy, a 200 holdasra pedig 3 pár ökröt kíván54). A búza és tönköly mellett árpát és kölest is termesztettek. Ezenkívül répa, retek, foghagyma, mák és főkép takarmányul csillagfür, bab, borsó, here és más takarmány- növények is termesztettek. Sok történt a földek öntözése s a vizek lecsapolása körül; így pl. a vak árkok segélyével való alagcsövezés már korán szokásban volt. Habár a trágyatermelés fontosságát fölismerték, a föld- és baromgazdaság mai összekötése mégis ismeretlen volt az ókorban. Cato 100 juhot számít 240 holdra. A sertést, tyúkot, galambot az udvarban tartották és a szükséghez képest hizlalták. Ahol alkalom kinálkozott, ott nyul-tenyésztőt és halastavat is készítettek35). Rendesen ó'szszel vetettek36). Nagyobb birtokos rabszolgákkal míveltette földjét; szabadosai vagy kedvenc rabszolgái közöl egyet majorossá (villicus) tett, ki ura utasításait átvette s távollétében az ő nevében rendelkezett és büntetett. Alárendeltjei : a majorosné, ki a ház-, konyha- és éléskamráról, a tyukudvar- és galambdúcról gondoskodott; továbbá megfelelő számú szántó- és közönséges szolga, egy szamárhajcsár, egy kondás és ahol juhnyáj volt, egy birkapásztor. Két szántót és hat szolgát számítottak 200 hold szántóföldre, melyen nem valának faültetvények. A rabszolga ellátáson kívül mitsem kapott, s ha munkaereje gyöngült, gyakran ismét eladatott57). A császárság második századától kezdve a rabszolgákat részben a földmíves jobbágyok kezdik pótolni. Házacskáikban külön-külön saját tüzhelyökön éltek s így az bent nostris colla cultoribus : pascuntur ad nostram alimoniam ; equinum pecus nostro iam foecundatur equitatui; frumento barbarico plena sun. horrea.“ Vopiscus in Probum c. 15. 34) Varro : De re rustica X. XI. A római hold 800 □ ö. sä) Mommsen : Rom. tört. 4 k. 152—153. 3e) Columella : De re rust. 2, 9, 6. Cato : De re rust. 33. SI) Varro id. m. 17, 3. Cato id. m. 2.
