Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
170 A dézma eredete és jogalanya. lalkozott. Nyers alakban kapták ellátásukat, melyhez tán még némi marhatartás és egy darabka föld is járult. A nagybirtokosok — mint föntebb említők — szintén alattvalóik köréből kinevezett tisztviselőkre bízták uradalmaik s a háztartás különböző ágainak (tárnok, majoros, ispán, sáfár, pincemester, kamarás stb) vezetését ; de a háztartás legfőbb s gyakran a legkisebb részletekre is kiterjedő vezetése a föl- desurnő kezeiben van központosítva. Legalább későbbi századok adataiból ezt következtethetjük. Az uradalmak központi szervezete kisebb kiadásban megfelel a nemesi udvarhely szervezetének. Főbb nemeseink lakosztályaiban az alsóbb szolgálatot a szolgaosztály köréből vett cselédség, az ur és úrnő, továbbá a vendégek személye körüli szolgálatot nemes fiuk és leányok teljesítették, mely szolgálat még a XVI. század folyamában is a divatos nevelési rendszer egyik kiegészítő része volt.1) Dézma. A termelő gazdasági rendszer dacára — hazánkban az anyagi virágzás fó’feltételei: a szabad föld és birtok, a szabad munka és forgalom, a tőke és productiv erők a XIX. századig nem találtak kellő méltatásra.2) Az úrbéri szolgáltatások csak a szolgaosztályt terhelték; de voltak még egyéb súlyos terhek is, melyek egyáltalán nyomasztólag nehezedtek a föld- és szőlőművelésre. Ilyen volt a dézma (tized) és a hegy vám. Szt. István és utódai a nyugati kereszténység példájára s a szt. Írás alapján ruházták fel az egyházat a tizedjövedelemmel.3) IV. Béla alatt hazánk egyes részein német módon is szedtek dézmát, vagyis csak a tizenkettedik részt.1) A magyarok és tótok tizedrészt adtak. Az egyházmegye összes termékeinek, sőt a kir. jövedelmek tizede is a püspökséget illette.6) Kivételesen azonban megtörtént, hogy királyaink a kolostorok javain sze- *) *) Hazai emlékek irányában némi általános tájékozásul e korra v. ö. Maurer id. m. II. k. 387 s köv. 1. 2) Dr. Kautz Gyula id. m. 67—97 1. 3) III. Béla (1190) Mózes és az evangéliumi törvényből származtatja a dézmaadás kötelmét. Koller : Hist. Episp. Quinq. I. p. 298. 4) F. C. D. V. vol. 3. p. 41. 5) Colom. D. L I. 25. c.
