Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 27 — Kazinczynak és híveinek uj szavai sok részben diadalra vergőd­tek tudományban, költészetben, életben. Csak most ébredünk tudatára, mennyi és mily helytelenül képzett szó uralkodik mindenütt. Még az a szerencse, hogy Kazinczynak a nyelvújítás rohamos haladásában mérséklői akadtak. Ezek közé első sor­ban Horvát Endre tartozik a keszthelyi-körrel, melynek tag­jai Horvát Endrén kívül voltak Gróf Festetich György vé­delme alatt Bacsányi János, Péteri Takács József, Ruszék József apát, Kisfaludy Sándor, Horvát János, Verseghy Fe­renc és más kisebb jelentékenységii férfiak. Ezen körből jelent meg 1813-ban a Szentgyörgyi által irt s kéziratban keringő Mondolat Somogyi Gedeon által ki­adva, mely a Kazinczy Ferenc nevéből anagramma alakított Zafir Czenczinck van ajálva. Hogy Horvát Endrének e guny­iratban része nem volt, kitűnik saját nyilatkozatából. „Kár, hogy nálunk is lábra kap azon féketlenség, hogy a vetélke­dők a kérdésben forgó tudományos tárgynak értelmes, velős fejtegetése helyett a személyt nézik, történeteit mesélik, erköl­csét támadják meg s az ellen eregetik fullánkjukat. Például szolgálhat az idétlen Mondolat elejbe szúrt képtelen kép s az arra adott talán még durvább felelet — 1815. Kölcsey és Sze­mere műve — mely a címlapon bohó, a mottóban bolond névvel illeti bajtársát. Valakinek testi, vagy erkölcsi hibáját, nagyító csőn fürkészve, temérdek nagyságra nyújtani s belőle csúfot űzni, nem mesterség, de alacsonyság." Szinte fáj szivünk olvasva azon polémiákat, melyekkel azon kor csekély szániu folyóiratai telvék : részvéttel kisérjük Révayt és Verseghyt, Rajnist és Ráth Mátyást, meg Baróti Szabó Dávidot, a nyelvújító Kazinczyt és társait, meg az újí­tás túlkapásait mérséklő orthologokat. De a kornak valódi szellemébe be kell élnünk magunkat, s a polémiákban való túlzást kimenti előttünk azon óriás hazaszeretet, amely csak­is maga tudta annyira elragadni az egyik, vagy másik félt. Erős meggyőződés erős nyilatkozatai ezek, tehát férfias küzdelmek, elkeserítők, sokszor vérig sebzők a küzdőket, de az ily szen­vedések árán kivívott diadal sugarai közt a szent ügyet lát­juk előttünk fennen ragyogni, s a rendíthetlen küzdőkre csak tartozó hálával gondolunk. I81;")-ben Takács társaságában meglátogatta Kazinczy Horvát Endrét, beszéltek a nyelvújításról. „Horvát meleg vala erántaiu — irja Kazinczy, de nem titkolhatá, mennyire van

Next

/
Thumbnails
Contents