Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 15 — elég a hivatott erőnek arra, hogy iratával a nyilvánosságra lépjen. „Merni ez a főgond, nagy tettek kelnek utána" ! Buzdítá Guzmics 1822-ben Császár Ferencet", a bencés növendéket. Említsem-e Ányost Barcsayval Nagy-Szombatban, Fejér Györgyöt Gvadányival Pozsonyban, Czuczort, Dömét Kazinczyval Pesten, Mindszentyt Szemerével Egerben s többet az ujabb irók közöl. Ily hírneves iró hatott Horvátra Győrött. „E férfiút már 1792-ben ismerém. Ismét újra 1803—1804." GySrikAp,á

n Horvát 1801-ben Széplakon, 1802-ben Szergényben, 1803ban Győrött káplánkodott 1806-ig. „Győrben laktomkor Rajnist gyakorta meglátogatám, tőle sokat hallottam és tanultam. O is viszontag engem több izben megkeresett; uj darabjait előttem vacry elmondotta, vagy irva általadta. Nem egyszer ebédeltem vacsoráltam vele .... Görögül, deákul, magyarul az ékes, velős mondásoknak valóságos tárháza volt, úgy hogy korának hanyatlásában is bámulni lehetett emlékezetének hűségét. Valóban vele társalkodni nyereség volt". Hogy mindezen hatások dacára Horvát még a nyilvánosság elé nem lépett: az is. bizonyára Rajnis „Nonum prematur in annum" intelmének köszönhető. Midőn Fabchich Rajnisnak könnyüségét a verselésben bámulja : Rajnis e könynyiiséget tagadja : „Öcsém, feleié, épen az izzaszt engem legjobban, amit te könnyűnek találsz munkámban !" Megmutatta ezt Rajnis az irodalomban is, midőn Kalauzát csak 1781-ben adta ki, noha megelőzhette volna Baróti Szabó Dávidot. Ily példák Horvát Enrdre tevékenységére csak jó ha-ei.s kaitemétással lehettek, midőn művei inkább belbecscsel, mint nagy számmal szerepelnek irodalmunkban. Első költeménye is alkalmi volt. „Márton János győri kanonok neve ünnepén az ő káplánjának lantja. Győr 1805." Benne a papnövendék és káplán hálája szólal emelkedett hangon, de pusztán az érdemek elsorolásával. „Eszembe ötlik mennyi bajoskodást Tűrtél miattunk, drága sajátodat Velünk közölvén, még mikorban Mint fiatal papokat neveltél."