Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

— 45 — victus igazgatója, fki nem lakván a collegiumban, egyedül képviselte szabad lábon a eollegium érdekeit,) erősen sürgette az ügy végleges elintézését, a/, mégis ujolag elodáztatott. Hogy a bibornok szándékáról behatóbb értesülést szerezzenek s ujabb döntő határozatot eszközöljenek, ismét levélben terjesztették föl a terv kivitelére s annak következményeire vouatkozó nehézségeiket. Eközben junius 14-én világi rendtársuk, Udalrik (fráter), jobblétív szenderült. Udvarias megkeresésük dacára, hogy t. i. engedjék meg a nyilvános temetési szertartást s hogy a holttetemet a szokás szerint a kapu alól vihessék a templomba, — a várparancsnok megtagadta kérelmöket; sőt még a temetési készületekhez szükséges mesterembereket (asztalos, kőmives, halottvivő stb.) sem bocsátották be, s végre is csak a kőművesek jöhettek be nagynehe zen a crypta elkészítése végett. A püsp. helynölc ugyanezen napon azaz jun. 14-én vette a bi bornok-ptispök válaszát, melyben meghagyja neki, hogy azon uj parancsot, melyet hír szerint a bécsi hadi tanács menesztett a várparancsnokhoz, igyekezzék másolatban hozzá átküldeni s kijelenti. hogy mindenben ragaszkodik előbbi utasításához. A püsp.helynök erre ujabb felterjesztést tett s a választ bevárandónak határozta. A jézustársaságiak tehát, minthogy ily helyzetben a közeli szabadulás még csak halvány reménysugarával is alig kecsegtetheték magokat, junius 15-én kelt levelökben ujolag föltárják a bibttrnok-püspök előtt kínos helyzetüket s döntő határozatra kérik föl a bibornokot és pedig oly értelemben, hogy a menekült vagy az egyházjog és a gergelvi (XIV.) bulla által előirt püspöki őrizet alá helyeztessék, vagy határozottan rendelje el, hogy a menekült ne áItalok, hanem a jog követelményeinek megfelelőleg valamely káptalanbeli egyén által adassék ki a kellő tiltakozás kíséretében. Junius 16-áu, űrnapján, a bibornok végérvényü válasza végre megérkezett: levelében kijelenti, hogy a káptalanbeliek fölhozott ellenérvei s nehézségei őt nem ingatták meg korábbi elhatározásában. Mert ha a katona a székesegyházba menekült volna, époly kellemetlenségnek voltak volna kitéve ; hogy az esetleges kellemetlenségtől nem fél. mert az nem ő neki, hanem azoknak rovandó fel, kik sem az egyházi sem az isteni törvényekkel nem törődve, magát az Istent is megvetik. Meghagyja tehát, hogy az általa adott s a legapróbb részletekre is kiterjedő utasítás értelmében járjanak el. DéLben vagy kevéssel utóbb, midőn uagyobb néptömeg leend a piacon, tartsák meg a körmenetet; a katonák által esetleg eléjük gördített kisebb