Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 10 — A családatya. E néven azon egyéneket nevezték, akik mindenkitől függetlenek levén saját háztartással birtak, voltak különben akár atyák akár nem. Tehát a függetlenség volt a legfőbb kellék úgyannyira, hogy a különben valódi atyák is csak akkor értettek e néven, ha atyjuk halálával szabadok lettek annak hatalma alól.

1) A családatyának viszonya övéihez különféle volt. így nejéről azt mondák „in manu habet," gyermekei és rabszolgái fölött „est ei potestas," a szabadokkal mint „mancipiumwmal rendelkezett. A patria potestas sok változáson ment keresztül, s ez az oka, hogy részint manap sincsenek még vele tisztában, majd többet, majd kevesebb érvényt tulajdonítván annak, majd összezavarják a görögökével, kiknek egyéb viszonyaik mellett ez is finomabb és tisztultabb fogalommal volt összekötve, gyakorlatba véve. Az atyai hatalom gyermekei felett természeti és emberi jogon alapul, mely az állam céljának megfelelőleg a család egyesítése végett szükséges. E jog a történeti események folyamán annyira megcsonkíttatott, hogy már Iustinián idejében elvesztvén természeti érvényét, csupán átalános emberi szempontból vették tekintetbe.

2) Noha sok tekintetben előnyösebb volt a rómaiak erkölcse a görögökénél, mindazáltal az atyai hatalmat illetőleg a görögöké sokkal szelídebb volt. A rómaiaknál ugyanis a hatalom élethossziglan tartott, az egyének szabadsága igazságtalanul korlátoltatott, s mindez ama kötelesség félreértéséből származott, melyet a természet szabott a szülékre kötelesség gyanánt, hogy t. i. a gyermeket kiskorúsága alatt vezessék és védelmezzék s ezt ők a szabadság, élet és halál feletti uralomra magyarázták.

3) A görögöknél ellenben e jog csak a nagykorúság kezdeteig tartott, mely az életkor, házasság s a pol') Pater familias appellatur, qui in domo dominium habet, recteqne hoc nomine appellatur, quamvis filium non habeat; non enim solam personam eins, eed et ius demostramus. Denique et pupillum patrem appellamus. Et cum pater fam. moritur, quotquot capita ei subiecta fuerunt, singulas familias incipiunt habere, singuli enim patrum familiarum nomen subeunt etc. ülp. Dig. L, 16. 195. §. 2. Gallus idézett helyen. 2) Lange Rom. Alterth, I. B. 101. 1. 8) V. ö. Gallus. II. r. 56. 1.