Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

- 61 — eléje irva, így p. o. gyakorlatok a Marsmezőn.

1) A becsülettel kitöltött próbaév a legtöbb esetben az ifjú jövő boldogsága alapjául szolgált. A tirociniura alatt azok, kik későbbi éltöket a katonaságra szánták, az úgynevezett tisztképző iskolákban képezték magukat elő, s ha ily állapotban érte őket a háború, abban tényleg is résztvettek.

2) Tudjuk Scipio Afiicanusról, hogy a Ticinus tó melletti csatában, körülbelül 17 éves korában megmenté atyját (Polyb. X, 3); Macrobius (S. 1, 6.) szerint Tarquinius Priscus ha 14 éves korában már résztvett a táborozásokban. Vannak manap is római pénzek, melyeken lóháton ülő ifjak, bullával nyakukban, szemlélhetők. Ebből látható, hogy a tiiociniummal igen is megfért a tanulás, csakhogy természetesen a viszony tanítójához inkább a hallgatóé, mint tanítványé vala, s a rhetorok, bölcsészek választása egészen a fiatal embertől függött. Félig-meddig tehát a tirociniummal állt be a lépés a nyilvános életbe; mindazáltal ezt épen nem úgy kell érteni, mintha ők a nyilvános életben tényleg vettek volna részt. Volt ugyan alioz joguk, de azt ritkán használták. A római nép tulnyomólag gyakorlati érzéke inkább az élő példa használata s a mindennapi gyakorlat, mint az elmélet felé irányulván azok, kik a nyilvános életre éreztek magokban hivatást, megjelentek a forumon és a törvényszéki tárgyalásokon a senatusban, mi gyakran egy, az atya által e célra kiválasztott érdemes jogtudós, vagy ügyvéd oldalán történt, kinek az ifjú mint növendéklőnátadva.

5) Kevésbbé fényes álla. pot volt a fiatal rómaira nézye a gazdászi és bérlői. ') Cic. p. Cael. 5. Quem ergo ad finem putas custodiendam illám aetatem fuisse? Nobis quidem olim annus erat unus ad cohibendum brachium toga constitutus et ut exercitatione ludoque campestri tuuicati utererour. — Qua in aetate, nisi qui se ipse sua gravitate et castimonia et cum discipliua domestica tum etiam natural! quodam bono defenderat, quoque modo a suis custoditus esset, tarnen infamiam veram effugere non poterat. Sed qui prima illa imperia (?) aetatis integra atque inviolata praestitisset, de eius t'ama ac pudicitia, cum is iam se corroboravisset ac vir inter viros esset, nemo loquebatur. ') Livius XXII, 57 9: Delectu edicto iuvenes ab annis septemdecim et quoadam pretextatos scribunt. 3) Cic. de Amic. 1. Ego autem a patre ita eram deductus ad Scaevolam Biimta virili toga, ut quoad possem et liceret, a senis latere nunquam discederem. És Diai. de caus. cor. eloq. 34. Apud maiores nostros iuvenis ille, qui foro et eloquentiae parabatur, imbutus iam domestica disciplina refertus bonestis studiis, deducebatur a patre vei a propinquis ad eum oratorem qui principem locum iu civitate tenebat. Huuc sectari, hunc prosequi, huius omnibus dictiouibus interesse, sive in iudiciis sive in concionibus assuescebat etc.