Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 6 — nek, hogy oly uton s ott kereste a boldogságot, melyen s hol attól a legtávolabb áll. Amennyiben a korlátolt életben szó lehet boldogságról, azt csak magunkban találhatjuk meg; tehát bennünk s általunk. Ekkor uj világ tárul fel előttünk, mely késztet bennünket nem megállapodni minmagunknál, hanem tapasztalatainkat másokra is alkalmazni; de ezen tapasztalás az egyéniség szerint természetesen többé-kevésbbé bizonyos műveltségi fokot tételez föl, melyet ha valamely nép elért, önként fejlődik benne az érzék, hogy az ujabb nemzedéket ne csak azon fokra emelje, melyen maga áll, hanem azt abban előbbre is vigye. így jön létre valamely eljárási mód, melyet nevelésnek nevezünk. Minthogy pedig a nevelés nem egyéb, mint az érzéki és szellemi embernek, vagyis a cselekvésnek és gondolkodásnak öszhangzó kiművelése, következik, hogy minden nép oly neveléssel bir, minőnek szükségletét érzi s így helyes a végeredmény : valamely nemzet ne vei és módja egyúttal tüköré is műveltségi állapotának. Jelen értekezésünkben a rómaiak neveléséről akarván szólni, erről csak ugy alkothatunk magunknak helyes képet, ha megfontoljuk, hogy bennök sabin, latin, s etrusk vér pezsgett, tehát a vallásosságot, komorságot, szabadsággal a függetlenséget örökölték már kezdet óta, továbbá a patriciusi és plebeiusi elemet, melyek egymással teljesen soká békülvén ki, a kifelé irányulandó harciasságot egymáson gyakorolták. Megfigyelendő azonkivül röviden vallás a, társadalmi és politikai irá n-y a, mint amelyek nagyon sokszor az egyedek vezetésében is döntő befolyást gyakoroltak. Ezen nép első története, noha már nem egy férfias elmét foglalkodtatott, mai napig sincs tisztába hozva, főleg azon körülmény miatt, hogy kezdetéről szóló adatok, mint a legtöbb népnél, sokkal mesésebb természetűek, hogysem a mythost a valótól tisztán el lehetne különíteni. Háborúk folytán keletkezett, s azért minden intézményét is harcias szellem lengi át. A vallást ők nem az érzeményekhez, hanem a politikához tartozónak vélvén, soha sem volt az nagyon fontos nálok. Innen a papság befolyást ugyan gyakorolt az állam ügyeire, de haszonnal nem járt; azért nem is képeztek külön testületeket, hanem jobbára független nemesek vállalták magukra. A rómaiak jellemző tulajdona volt a vallási és politikai életben a gravitas, melynek egyetlen végcéljavolt Róma sa hazának örök léte. Ez irányozta minden tetteiket s gondolataikat, erre volt visszavezethető minden vállalatuk, ez volt minden erényeik éltető eleme s első istenségeik elnevezése