Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 45 — fordítottak, minő volt Horác, kit édes atyja személyesen kisért mindig az iskolába; azonban akadunk az öntudatos jutalmazás és büntetés különböző nemeire is, legalább Augustus korában, melyek tehát előhaladást mutatnak az erkölcsi és tanulmányi téren. Ha mindenki egyenlő szellemi tulajdonokkal bírva a jót egyedül önmagáért iparkodnék teljesíteni és ellenkezőjét kerülni, akkor a jutalmazás és büntetésnek nem csak nem volna helye, de talán e fogalmakra sem jöttek volna soha. Azonban míg a szellemi és erkölcsi téren is meglesz a nagy különbség egyén- és egyén közt, s míg érdekében lesz valamint:egyeseknek, úgy államnak az egyedekhez kötött jogokat és reményeket megengedhető módon eszközölni, addig a jutalom és büntetés jogos és előnyös fegyver lesz a jókat részint megnyugtatni, részint serkenteni, a roszakat, ha lehet, javítani. Ahol e fogalmak tudatára ébredt valamely nemzet, meg lehetünk győződve, hogy ott a szellemi élet is szép virágzásnak örvend. Igaz ugyan, hogy a rómaiak neveléséről ránk maradt adatok közt jóval kisebb a jutalmazásról szólók száma azokénál, melyek a büntetést tárgyalják ; de meg vagyunk győződve, ha e két különböző tárgy részletezését vizsgáljuk, hogy valamint ügyesek voltak büntetések kitalálása- és alkalmazásában, ugy nem kevésbbé voltak elég tapintatosak a jutalmak kiosztása és megválasztásában is. Jutalmazásra példát csupán Suetoniusnál (de ill. gr. 17)

1 volt alkalmunk találni, de ezen egy is világos jelül szolgál arra, hogy a jutalom és jutalom közt finomul tudtak különbséget tenni nem csak, sőt az illető szellemi tevékenységének fokozásában a kellő határt mindig szem előtt tartották. E példa szerint jutalmak voltak: Írószerek, különböző minőségű könyvek stb. Buzdításul szolgálhattak valószínűleg jobb helyre ültetés az iskolában, megdicsérés különböző fokai — szóval stb. Büntető eszközök voltak: a ferula

a) — vessző —, mely súlyos fájdalmakat okozott a nélkül, hogy kárt tehetett volna. Ez eszközt hibásan tartották némelyek a kéz verési eszközeül. Ennek nyelét vápdr,;-nak nevezték. S c u t i c a, szíj-korbács, többnyire kutya, szarvasmarha vagy néha angolna bőréből volt szélesre készítve a nélkül azonban, hogy ') (Verrius Flaccus namque ad excitanda discentium ingenia aequales inter se committere solebat, proposita non solam matéria, quam scriberent, sed et praemio, quod victor auferret. Id erat liber aliquis antiquus pulcher aut rarior. *) Isidor. XVII, 9. A fenendő ferulam dicunt, hac enim pueri vapulare •olent