Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 28 — Nevelök és tanítók. A tanítói hivatal eleinte a rómaiaknál is csak megvetés- és lenézésben részesült. Nem is szolgált az keresetforrásul azon egyszerű okból, minthogy avval oly egyének voltak elfoglalva, kik máiszármazásuk vagy társadalmi helyzetűknél fogva is a megtiszteltetésre igényt nem tarthattak, p. o. rabszolgák, vagy görög jövevények. Továbbá az iskolák magán vállalatok voltak, melyek rendesen csekély jövedelemmel jártak. Csak akkor kezdtek jobb sorsnak örvendeni, midőn a nevelés és oktatás ügyét az állam, vagy a köz vette kezeibe, s a tanszékeket nyilvános pályázat által kezdték betölteni", ez pedig elég későn, csak Vespasian korában vette kezdetét. A különböző tanítói fokozatok voltak : r h e t o r, ki különösen a törvényszéki és szónoki művészet gyakorlati előadásával foglalkozott; sophista, ki a beszédművészetet tanítá; grammatikus — azelőtt literátus és literátor —, ki az olvasással s az irók magyarázatával foglalkozott és végre az elemi tanítók szoros érteni ény ben. Az elemi tanító legtöbbnyire rabszolga volt, ki vagy csupán saját ura, vagy mások gyermekeit is oktatta, mely utóbbi esetben az oktatás urának keresetforrásul szolgált. így tudjuk, hogy Cato, az idősb, rendelkezett ily rabszolgával. Plut. C. M. 20. — Néha pedig szabados is volt, ki vagy az úgynevezett utcai iskolákban — pergulae — vagy lebujokban tanított. Ekként állván tehát a dolog, ezeknek rendes fizetéséről szó sem lehetett, s így helyzetök nyomorult volt, mit bizonyít Suetonius

1) és Juvenalis. Különböző források voltak azok, melyekből életöket tengették. így a falusi ») Suet. de gr. 9. Orbilius docuit maiore fama, quam emolumento. Namque iam persenex pauperem. se et habitare sub tegulis quod am scripto fatetur. Juvenalis VII, 228 etc. Haec inquit, eures et, quum se verterit annus, Accipe victori populo, quod postulat aurum.