Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

- 22 — Ezen szokás, bullát hordozni, megmaradt a Krisztus utáni századokban is. Ki tudná megmondani, hölgyeink nyakékességének eredete legalább részben nem ide vihető-e vissza? Nálunk magyaroknál a gyermekkorban bizonyos bullaféle tárgyat a nyakon hordozni holmi babonás jelentőséggel némely vidékeken, p. o.a Balaton mellékén, maiglan is szokásban van. A dies lustricus ünnepélye után következett a gyermekek bejelentése (professio), mely nem állott egyébből, mint, hogy a római napi krónikákba (acta publica) s a nyilvános jegyzőkönyvbe azok be lettek jegyezve. Ugyanis már Servius Tullius, Róma politikai ujjáalakítója, elrendelte alattvalói mennyiségének megtudása végett, hogy az újszülöttekért Juno Lucina, a megholtak helyett Libitina, a toga virilist elnyert egyének Juventas templomába egy-egy pénzdarabot tegyenek le. Őneki tehát csak az a célja volt, hogy teljes áttekintése legyen az újszülöttek, holtak és hadkötelesek fölött. De arról nem tudunk semmit, váljon e rendelet egyúttal magában foglalta-e a bevitelt a jegyzőkönyvbe; ő csak a később általa behozott censust akarta ez által pótolni, mi annak felállítása után megszűnt. Ugylátszik azonban, hogy az efféle intézmények nem soká álltak fel, minthogy a köztársaság idején már nem volt szokásban ugyanynyira, hogy a fiuk nevei csak a toga virilis elnyerésekor jegyeztettek fel hivatalosan. Csak M. Antoninus Philosophus volt az első, ki elrendelte, hogy a gyermek neve és születési ideje Rómában a praefectus aerarii, a tartományokban a tabuiarii publici — hivatalnokoknál 30 nap alatt bejelentessenek. Ebből kitűnik, hogy az ő intézménye lényegesen különbözött Servius Tulliusétól. Mert Antoninus főcélja abban állt, hogy e születési lajstrom behozatala által az állam ügyei felett biztosan s gyorsan döntő határozatot hozhasson, melynek üdvös hatását belátván az utódok, azt egyhamar más rendelet által ki ne szorítsák. Caesar ideje óta pedig az jött szokásba, hogy nevezetesbb eseményeket az acta populi diurna ujságfélében közzétették. Ilyenek voltak p. o. a születések, házasságok, házassági elválások stb. S ez eleinte csak a főranguakra szorítkozott, később azonban mindinkább átalánossá vált. Ezen adatokat egyideig hivatalos okmányoknak tekintették, amint pedig visszaélések fordultak elő, nem csak hogy elvesztették ebbeli érvényöket, hanem mint nem létezők tekintettek e szempontból úgyannyira, hogy egyedül az