Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 18 — úgyhogy az imperátorok alatt a római nevelés egészen a görög szellem alatt állt."

1) Ami a római nevelésben kizárólag római, az csak a 150 évig fordul elő Kr. e., a későbbi időben már csak részben maradt az meg. Az idegen elemek betódulván hiányzott mind egyesek, mind az állam részéről annak oly elsajátítása, hogy azokat a rómaiakkal egy szerves egészbe olvasztván oly állami tulajdonná váljanak, mely képes legyen átalánosan szellemi, de nemzeti forradalmat létrehozni. A római nevelésügy. Kezdetben egész nevelészetök arra ment ki, hogy az uj nemzedék a régivel teljesen egyforma polgárrá képeztessék,

2) a mi kizárt minden előhaladást akár az átalános műveltség,akár a nemzeti fejlődést tekintve. S ha mind ennek dacára némi lendületet mégis veszünk nálok észre, ez nem annyira előretörekvésöknek, mint inkább a kor egyéb viszonyainak tulajdonítandó.

3) A királyok s a köztársaság első tizedei alatt a nevelésről homályos adataink vannak. Valószínű, hogy a három nép szokásait, melyekből alakultak, mint sok más egyéb dologban, ugy ebben is megtartották. Hogy mennyire csak a gyakorlati élet emberei voltak a rómaiak, hogy mily kevéssé törődtek ennélfogva a magasabb, szellemi neveléssel onnan is kitűnik, hogy míg világhódítók voltak csekély földrajzi ismeretök mellett, s hogy míg a legzavartabb állami pénz és politikai ügyeket a legnagyobb pontossággal kezelték ') Lubrich A. A nevelés történelme I. R. 223—2411. A császárok előtti ismét két részre oszlik: a legrégibb időktől 150-ig Kr. e. 1. és 150—30 Kr. e. A császárok utáni hasonlókép két alosztályt foglal magában. 30—

Kr. e vagyis Augustustól kezdve Traian-Hadriánig, Kr. u. 98—138-ig; és innen 476-ig, vagyis a birodalom bukásáig. a) Ennius Cicerónál de rep. V, 1. Moribus antiquis restat Romana virisque. A családi nevelés folytán ugyanazon alapon állt a császárok koráig, s csak az iskola, fegyelem és a tanítók eljárása tett rajta némi változást. 3) Obiective véve a dolgot e korszakban a családi élet körében legfigyelemre méltóbb az atya és fiu közti viszony, mely azonban, hogy mily hamar lazuR bizonyítja Velleius II, 67. ki a proscriptiok idején azt ekkép jellemzi: Id tamen notanduui est, fuisse in proscriptos uxorem fidem summám, libertorum mediam, servoruta aliquam, tiliorum nullám.