Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1875

— 40 — a pénzkorongot az aequatoresek hasonlólag kiegyenlítették a mérleg segítségével, mint a mai napon."

1) E sír tehát Domitian idejéből, Kr. u. 86—96-ik évből való. Nagyobb pontossággal is meghatározhatnék az évet, ha a feliratból a consulatusi idő kissé le nem kopott volna. Hogy utóbbi évből van: lehetséges, de nem valószínű. A síron felirat nincs, s ilyen esetben az érem legbiztosabb adat korhatározásnál. Tavalyi cikkemben eléggé hangsúlyoztam e körülmény fontosságát. Nem teszszük-e föl egy gazdag szülő-, vagy rokonról, hogy kedves halottja szájába az uralkodó császár pénzét tévé, s mert egy alatt igen sok ujveretű van, a legújabb veretüt. Nem így szoktunk-e mi is tenni ajándékozásnál? Keresztelésnél, bérmálás- és egyéb ünnepélyes alkalmakkor. S noha Pannónia még ekkor nem volt római gyarmat, s Erdélyt, a mai Oláhországot, Bánátot is még csak Domitian utódai hódíták meg: a Duna-melléken, föl annak forrásáig s a felső Rajnaig szabadon kalandozott a római, egy-egy erődben tevén le ingatlan támfalát leendő nagysága épületéhez. E sír főrangúé. Az temetkezett egy darab kőből faragott sírba. A szeretetadomány sem mutat szegény emberre. Hisz a sok borostyánkő valódi aranyértékü volt azon időben; hát még a sok illatszer, festék, fémtükör, sat. Gondoljunk csak vissza a vasútállomási temető leleteire. íme ott is kösír,. de már csak darabokból, két fémtükör a melléklet, de csak egy szekrényke, a szegényebb temetkezésnél is használt mécs, két üveg, amely csak közönséges nyakas gömb. Szórványosan fordul ugyan elő itt is, ott is borostyánkő-gyürü, arcfesték, kagyló; de aki mindazt, amit mások külön helyeztek kedves halottjok mellé, együttesen és nagyobb számban teszi egy sírba: az gazdag, az eddigi temetők halottjaiénál gazdagabb szülő, vagy rokon lehetett. E sír nőé és pedig leánykáé. Férfiak mellett legfölebb egy-egy mécset, egyszerű korsót, vagy bögrét, üveget találunk, kivált akkor, ha a sírirat többet beszél: ki s mi volt a halott. Illatszer, arcfesték, fémtükör, tűk, kanalkák, pipereszekrények, gyürük, azon kis, 14 cm. hosszú saru — ez mind a sírjában is jellemzett férfié nem lehetett, a gyűrűknek alig 1 cm. belső átmérője csakis leánykára hagy következtetnünk, valamint a körülmény is, hogy gyöngébb alkatú csontjai oly könnyen elporhadtak, miszerént a kopo») Rómer Arch. Értesítő. Í872. 10. sz,