Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1875

— 36 — Csontvázak és mellékleteik a homokrétegben. „Die Sprache jener Funde ist laut und vernehmlich gémig für den, der sie hören will." Dr. Hermann Genthe. Csontvázak közöl muzeumunkban csak olyanok foglalnak helyet, amelyeket szemem láttára ástak föl, s így fekvésök s mellékleteik előttem ismeretesek. Az állítólag ott találtakat, mert hitelességöket semmi érv nem támogatja, visszautasítom mind addig, míg a leletről alapos meggyőződést szerzek. Ebből érthető, hogy e temető homokrétegéből való leleteknél pusztán egy k ő s í r csontvázáról és mellékleteiről, egyéb csontvázaknak pedig csak mellékleteiről szólok. Jő majd idő, midőn e hiányt is kellőleg pótolhatjuk. I. A lcősír. 1872. május 20-ikán városunkban azon hír terjedt el, hogy a homokgödröknél kősírt találtak, amelyben még teljes épségben maradt remete nyugoszsza élet fáradalmai után hosszú álmát: még rajta a kámzsa, kezében a keresztes bot és öregszemü olvasó, lábain a fapapucs, kezein a bőr, csonthoz száradva, feje alatt egyszerű kővánkos. Nekem e tényt reggel 10 órakor jelenték, de tanóráim miatt e hely szinére csak 12 órakor mehettem. Csakugyan ott találtam a kősírt, fejnél jobboldalt akkora nyílással, mekkorát Botond ejthetett harci bárdjával Konstantinápoly kapuján, s melyen Kézai Simon mester szerint: „egy ötéves gyermek is kibújhatott volna." Azon különbséggel mégis, hogy Konstantinápoly kapunyilásán nem volta görög gyermekeknek bátorságuk kibújni, de e kősír nyílásán volt egy magyar gyermeknek huszkrajcárnyi bátorsága bebújni, kisöpörvén abból a kíilről kézzel el nem ért hulla-