Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1873

— 25 — tenhofen, infra Anisura (Enns) scripsit, sed in eundem locum etiara castellum (Caratensis ; Tarantane, Tab. Pent. III. C.) sequenti versu memoratum collocat; Orteliura Bruzonius in Mart. v. Arrianae, a rum, scribere A r i an u in (genitiv. Ariani) refert, ipse locum et Pannoniae Primae et Norico Ripensi adtribuens, sub. v. Alten bőven autem haec habet: „Baudrand (edit. 1G82. in v. Caratae) hält dafür, es [Altenhofen] sey die alte Wohnung der Caraten, eines Volkes von denen Noricis Ripensibus... Corneille übersetzt Altenhoven durch Curia vetus u n d durch Arianum." Quibus coniecturis, ut videtur, nullám quidem fidem fecerim ; ipse ex causa ad v. v. sqq. exposita locum Pannoniae superiori adscripserim. Apud Hormayr 1. 2. p. 136. legitur: „Arriana castra möchten wir setzen zu der uralten und berühmten Donaufurth von Mautern, schon unter den Carlowingen eine Stadt . . . Von dort beginnt das Wachauer Thal etc. M a u t e r n oppidum ad Danubium (Cf. Haesel p. 186.) Norici Ripensis est." Böcking, Annot. 739. lapon ismét említi: „Arrianis et Caratensis — si ea castella, quorum nomina vocabulis Arrianis et Caratensis exprimuntur, in Pannónia Superiore quaerenda non sunt." Jahrbuch für Landeskunde von Nieder-Oesterreich. II. Jahrgang l86

8/

9. „Die Römerorte in Nieder-Oesterreich von Dr. Friedr. Kenner S. 120—214" Kenner ur idéz. értek. 148. 1. ezt jegyzi meg: „Ob die Posten Arrianis und Caratensis (?), in welchen je eine in die Legionen nicht eingetheilte Cohorte mit ihren Tribunen lag, in dem jenseits der Leitha gelegenen Theile von Pannónia prima oder im Wienerbecken gesucht werden müssen, ist fraglich. Sicher ist nur, dass sie nicht im norischen Uferlande gesucht werden dürfen." — Ugyanaz 204. lapon: „Arriana (castra), welches Frhr. v. Hormayr (Gesch. der Stadt Wien I. 2. S. 137.) bei Mautern sucht, lag sicher nicht im Noricum, sondern in Pannónia prima, und sehr wahrscheinlich, im Theile unterhalb der Leitha." Ménfőn Bezerédj Kálmán ő nagysága birtokán jun. 17-én nevezetes római sirt találtak, az úgynevezett lébényi dülő szántóföldjében. A sir oldala és alja legalább is szekérnyi töredékes párkányos téglákkal kirakva, maga a koporsó a középranguaknál szokásos négyzetü és hosszegyközényü homokkőből, faragvány nélkül, tetején pedig puhább homokkőből, milyet e vidéken fejtenek, több darab tetőül. Ezek közöl a legnagyob 41" hosszú, 307

2" széles a közepén való mélyedés 31

1/

2" hosszú, 24" széles, melyen tul hoszszában egyik végén 6 alaknak két-két lába, két szélén a lábak nagyságának megfelelő egész alak domborlatban látszik ; másik kövön cifrázott széllel 2 mellképből a két fej látszik, egy harmadikán oszlopok töredéke. Ugyan tetőül szolgált még két darab fél párkányos-tégla. A sirban