Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1873

— 18 — ben, melyek a photosphaerai hegygerincekből alkotott fáklyák által vannak körülvéve, ezen fénylő photosphaerai tömeg többékevésbbé hiányzik, e helyek szintén többé-kevesbbé homályosaknak (a foltok magvai) mutatkoznak ; mely homály még az által fokozódik, hogy a mélyedésbe lerohanó izzó gőz-, vagy ködtömeg (penumbra) a nap belsejéből jövő, forróbb légek hatása alatt elpárolog és igy mint lég világító tehetségét elveszti; ez által pedig a mélyebb rétegekről érkező fényre elnyelőleg hat. A nap jövője. A nap jövője. Jóllehet a nap hőmérséke épen nem mondható feltétlenül állandónak, mégis annak csökkenése oly csekély, hogy csak sok ezer év után lesz érezhető. A természetbúvárok nagyobb része azon nézetben van, hogy a kisugárzás által vesztett hőmennyiséget több ezer év után is még tömegének összehúzódása pótolja anélkül, hogy a hő csökkenését észrevennők, de ezen következtetés épen arra a meggyőződésre vezet minket: hogy azon időszaknak is egyszer el kell érkeznie, midőn a nap jelentékenyen kihűl, és a kimeríthetlennek mutatkozó hő- és erőkészlet valóban ki lesz merítve; midőn t. i. a naptömeg sürüdése megszűnt, és a további hőpótlás ennek folytán nem történik. Ilynemű állapotok a sokkal kisebb bolygókon ősi időkben már is beállottak, sőt ezeknél is régibb időszakokban a holdakon ; igy a mi holdunk valaha szintén ily izzó tűzgömb vala, mely most mint réges-régen kihűlt, megmerevedett, holt világtest bolyong a világtérben — mely már egyébre sem alkalmas, minthogy a nap fényét visszaverje. A napra is valaha bekövetkezik ezen idő; talán sok millió év után — de kérlelhetlenül eljő. Eme világító csillagzat el fog aludni — de ezen válságot jóval megelőzi minden életnek megszűnése földünkön, valamint a többi naprendszerünkhez tartozó bolygón is. Mivel tehát ezen végállapotnak, vagyis naprendszerünk halálának bizonyos idő elteltével be kell következnie, azért a naprendszer, az eredeti izzó léggömb-tömeg nem létezhetik örök időktől fogva ; mert ha ez igaz, annak a vége, a megmerevedése már befejezett tény volna. Ezen elmélkedés egyúttal szükségképen azon következtetésre is vezet bennünket, hogy a mi naprendszerünk, valamint a többi rendszer nem létezhetik örök időtől fogva — annak tehát egy tőlünk . nem végetlen távol fekvő időpontban, tehát meghatározott időben kellett létrejönnie, u. m. a teremtés ténye által. Ha a gondolkodó ember elméjét magas röptében azon gondolat zsibbasztja, hogy a most élő természet minden mü-