Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

— 6 — hizton-bátran tehetjük azon következtetést, hogy Pindarus szülői csakugyan Daiphantus és Clidice voltak, mert egyikök határozottan, három szintén a legnagyobb valószínűséggel ezt állítja. Mit kelljen tehát tartani Scopelinus-, és Myrto vagy Myrtisről? E kérdésre is a Pindarus életét összeállító életrajzok szövegéhez kell fordulni a kellő felvilágosítás végett. Eustathius 25. fej. 7-ik sorában ezt irja: v"Os ()VJ Zy.oTTttivoa ir]v Kv).T]jtxrjv Mágag zöv taTőu"; a „Vita Vratislav. a 4-ik SOrban : t2.XOTÍÚ.TVOV «1'Irjjrjv orra rrjv TÍ/rrjv SiSúl-ái avráv~ ; TllOmaS Magister hasonlókép: Jog T^V avírinxrjv Máaxow %ov ncvőaoov

8 Myrto- vagy Myrtisről pedig Suidas egyszerűen csak igy emlékezik a 4-ik sorban, hogy Pindarus „MA&RITQS MVQTÍŐOS yvvaixóg. 8 Ezen idézetek összehasonlítása- s egybevetéséből kiderül, hogy Scopelinus művészetére nézve fuvolyás volt, ki Pindarust mint gyermekesét abban képezni kezdé, s igy ha dalköltőnk egyszer-másszor őt mint tanítóját „atya" névvel tiszteié meg, ez csak egykori tanítója iránt keblében nyilvánuló hálaérzete-, jó szives nemes gondolkozásának volt kifolyása ; és innen eredhetetett azon téves yélemény, hogy némelyek Scopelinust vették Pindarus atyjának, pedig az ily atyai elnevezés minden korban és mindenütt dívott és dívik, hol az egykori tanítók iránti hála és tisztelet még nem vett örökre bucsut a szép, jó és nemes iránt még fogékony kebelből. Myrto- vagy Myrtis Suidas szerint nem volt más, mint Pindarussal egykorú költőnő, ki a költészetben volt oktatója. Az előbbi magyarázat után Myrtot is mondhatnók költőnk anyjának. Pindarus atyja Daiphantus harcra termett, vitéz férfiú volt a „Vita metr." 2-ik v. uíj'í77Tó;.é/vo?-nak nevezné őt és tán nem is ok nélkül, mert ezt az által, hogy fiát Eritimust, Suidas a 6-ik sorban Erotiom névvel jelel, a vadászat-, ökölviadal-, birkózás- és teheremelésben jókor kiképeztette, aki e viadalfajokban hogy mily szép ügyességre tett szert, kitűnik •a „Vita metr. 4. és 5-ik vers., hol ő ugy iratik le, mint iTóőia O-iorjg eiűóza jivy[IU%ÍT)s IF TTcdataaoovrrjg I'áksysivrjg. A harcra termettségét fényesen bizonyítja azon körülmény is, hogy ősei, egyike szintén Daiphantus nevü, Mantineánál (362. K. e.) Epaminondassal hősiesen elesett. Annak, kivel dalköltőnk az élet öröm- és üröméit megosztotta, csupán nevét jegyezték fel életrajzírói. Eustathius 25-ik fej. 21-ik sorban Megacleáról tesz említést „y^ua? Mtyá-Aeiav

x

; a „Vita Vratislaviensis" már közelebbről ismerteti őt a 40-ik sorban igy irván: „yijuag <fé Meyc.xXtiav ttjv Avai&íov xcá KcdXCv^g" de arra nézve, hogy honnan való és mely családhoz tartozott épen nem találni semmi biztos adatot a régi forrásokban, meg kell tehát elégedni csupa véleménynyel. Igy igen valószínű, hogy Megaclea és Athenében lakó alcmaeonidák régi, hires, nemzetségéből származott, a melynek több tagja a költészet terén nem kis dicsőség-