Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1871

I 16 Az eskü harmad állapotja igy vala : a Névtelen szerént a székely krónika szerént Ut isti principales personae qui sua libera voluntate Al- j mum sibi Dominum elegerant, quod ipsi, et ±ilii eorum nun- Negotia autem populi consensu dirimantur. quam a consilio ducis et honore regni omnino privarentur. \ E harmadik pontot legerősebb érvnek tartjuk annak igazolására, hogy Árpád nem csupán fővezér, hanem polgári főnök', fejedelem is vala. E pontban azt mondják a fejedelmi személyek : hogy se ők, se utódaik a vezér tanácsából, és az országtisztjéből, közigazgatásából, kormányából ki ne zárassanak. E szavak „vezér tanácsából, a fő vezérségre, az ország tisztjéből a fejedelemségre vonatkoznak. Mert ha Árpád csupán csak fővezér volt, hogy szerződhettek vele a közigazgatást illetőleg ? Hogy mondhatták neki a fejedelmi személyek, hogy őket az ország közigazgatásából ne zárja ki, midőn ő maga is ki volt zárva ?! Ha a nép ~ a község intézte az ügyeket, hogy Írhatja a székely krónika, hogy „Negotia populí COIlsensu dirimantur? Nem világos-e, hogy nem maga a nép, a község, hanem annak egyetértésével, beleegyezésével, tanácsával Árpád intézte az ügyeket? Végre: a világtörténelemben sok példát találunk arra, hogy a fejedelemség, királyság, császárság egy családra örökösen átruháztatik; de, hogy csupán csak a fővezérség adatott volna át örökösen egy családnak — arra a nemzetek történetében példát nem találtunk. Vaszary Kolos. t