Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1871
14 aspergine tinctus, média hunnorum per habitacula eastraque deferretur, voxque subsequeretur praeconica dicens: vox Deí et praeceptum communitatis universae ect. 6 9) Nem lehet kétségbe vonni, hogy Kézai és Thuróczi ez adatai szövetséges kormányról szólnak. De hát tulajdonkép kikről irják ezt Kézai és ThurócziV Az idézett szövegben megtaláljuk a választ: Kézai a hunok vagy magyarokról, Thuróczi csupán a hunokról! A latin sive s a magyar vagy kötszó azon jelentéssel látszik birni, hogy a hun és magyar nemzet egy. Igaz, rokon, testvér nemzet, de mégis igen nagy a különbség a kettő között. A hunok ötszáz évvel előbb 373-ban hagyták el ázsiai hazájokat, mint a magyarok (884); az általok Európa közepén alapított roppant hunbirodalom félszázados fönállása után romba dűlt; a magyar még most is áll; a hunnép szétszóratott, egyik csapat Erdély bérces helyein telepedett le; a másik csoport visszatért az ősi hazába, hol nem szűnt meg ösztönözni a magyar testvéreket Attila örökségének elfoglalására. A magyar nemzet századok múlva indulva csak meg, az egykori hunbirodalom helyén magyarbirodalmat alkotott; s itt él most is. Ily nagy különbség levén a két testvérnemzet közt, a kettőt (inter hunnos sive hungaros) azonosítni nem lehet. De ezen kivül Kézai és Thuróczi ez adatai nem egyeznek meg, sőt ellenmondanak más szintén Kézai és Thuróczi krónikáiban található adatoknak; mert Kézai és Thuróczi azon állítása, hogy a hunok, midőn kiindulának, tehát 373-ik évben K. e. vezéreket és főbírót választának; a, ezen szokás valamint az, hogy hirnök gyüjté össze őket e szavakkal: Vox Dei et praeceptum communitatis universae et unusquisque .... compareat communitatis consilium et praeceptum audíturus" egész Géza koráig a hunok és magyarok között fönmaradt: a következő lapokon már megcáfoltatik. Nem maradt bizony meg azon szokás még a hunok közt sem; mert a hadsereg vezérletét és a polgári főnökséget Etelére, kit a hunok római módra magok fölé királylyá tettek 7', ruházták, ki ugyancsak korlátlan monarcha módjára „a hunoknak és más népeknek parancsolt" s igy a szövetséges kormány monarchiai kormánynyá alakult át a hunoknál is. Megszűnt tehát a szövetséges államforma a hunoknál Etele királylyá választatásával; megszűnt — mint hiszszük — a magyaroknál is Árpád fejedelemmé emeltetésével. Hogy az ázsiai hazában és még vándorlásuk első éveiben szövetséges kormánynyal birtak a magyarok: azt kétségbe nem vonhatjuk; de épen azért, mert a szövetséges kormány, mely nem akadályozta vagy nem akadályozhatta a patzinakiták által szenvedett vereség után a két részre oszlást, nem látszott alkalmasnak az erő egyesítésére, szétforgácsolt erővel pedig hazát szerezni nem lehet; ezt belátván a hét fejedelmi személy (a Névtelen szerént), belátván a khazár fejedelem (Konstantin szerént) a főhatalmat, polgárit ugy, mint vezérit Árpádra ruházták. A község, = nemzetgyűlés (Konstantinnál gülasz) érvényben maradt, melyet Árpád hivott össze, annak ő volt elnöke, s az ott közakarattal hozott törvényeknek ő volt végrehajtója. Hátra van még állításunk igazolására az etelközi szerződés és a székely krónika első három pontjának elemzése; azon szerződésé, melyet történészeink közöl senki kétségbe nem vont, s mely „legfényesebb bizonysága a magyar nemzet azonkori józan értelmességének, a törvényes rend tiszteletével párosult szabadságszeretetének s erkölcsi műveltségének." Im eredeti szövege: A névtelen szerént a székely krónika szerént Az eskü első állapotja igy vala: ! Ut, quamdiu vita duraret, cum ipsis, quam etíam poste- ( Ut nem 0; nisi de eiu s (Arpadi) stirpe virili supris suis semper ducem haberent de progenie Almi (Arpadi) í P rem a potestate praeficeretur in terra Pannon. Ducis. ' Ez első pont az örökösödési elvet állapítja meg az első szülöttségi sor nélkül. Eszerént a nemzet az Árpádházból választhatott, s választott is, p. o. sz. Lászlót az elhunyt király fiainak mellőzésével. Hogy Árpád még életében utódává nevezteté fiát a Névtelen szerént, bizonyos. Én részemről e tényben nem a Névtelen korát s azon korban történt intézkedéseket látom, mint több történetíró, hanem látom Árpádnak valóban mély politikai bölcseségét. Jól tudta a nagy honszerző, hogy Etele roppant birodalmát a nagy király fiainak viszályai döntötték meg, s nehogy a vérrel szerzett magyarhaza halála után hasonló sorsra jusson, még életében Magyarország előkelőinek s vitézeinek esküjét vévén Zsolt fiát fejedelemmé emelteté. Mondjunk áldást a nagy honszerző emlékére. • 6 9) Thuróczi cap. X. Schwandtn. 90. 1. — 7 0) Kézai 5. §. 21. lap. Thuróczi Cap. XIII. p. 97.
