Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1859

19 jáii az isteni Gyermekkel, ábrázolja, u. m. : a szent Szűz feje körött tündöklő, s mintegy őrködő, csillagokat; aztán lábainál a változékony holdat, melyről a napsugarak verődnek vissza; végre az anyai szeretet kimondhatlan édességét, melylyel az áldott Szűz a karján csüggő fönséges Magzatban s Ez viszont szeretett édes Anyjában gyönyörködik, örömmosolylyal fogadván amannak édesen-epedő pillantásait. A remek ábrázolat szemléletén szende áhítatba merült költő kéri az Isten anyját, mint kinek pártfogása legsükeresb, hogy, neki szent Fiától bő áldást nyerjen, engedje élveznie a dalolás gyümölcsét. 3wiva formosis vigilata flammis Hinc et hinc circum : cui Luria suras Osculo mulcet, famulusque Sol veStigia lambit. Prosit hoc vati cecinisse, quod sis 5, „Diva formosis vigilata flammis." Nil negat Natus tibi, nil negari Posse fatetur. Ille, suspensus, quoties ocellis Dulce connives, et amoris ignem 10. Visa suspiras: toties Parenti Dulce renidet. Hlagyarul: Slzüz! kit örlángok ragyogása környez Bájolón,^ s a hold elözönli lábait Szende csókokkal, s nyomait a nap súgárai nyalják. Bére bő áldás legyen e dalomnak, „Szűz! kit örlángok ragyogása környez.

u Magzatod tőled soha megtagadni Nem bira semmit. Kebleden csüggvén ezen égi Gyermek, Szűz szerelmednek sóhaját s kegy-esdö Pillanásit bármikor édmosolylyal Szokta viszonzni. w. Balde Lyricor. L. III. Ode 27. Lyrica sua, in silvis amissa, indicio volantis Spinuli sub orbore populo reperta esse hetatur. A költő társait részvétre szólítja afölötti örömében, hogy meglelte verseit, melyeket, erdőben sétálván (s hihetőleg az érdekes költeményt is ott készítvén), egy nyárfa alatt feledett vala : de aztán, egy ottröpködő csízike (Spinulus) nyomain, ismét fölfödözött, ráakadván az illető nyárfára. Az ö remek verseiből magának halhatatlan hírnevet remélő költér nagy jól— téteménynek tartván az eltévedt versek föllelését: igéri, hogy háladatos leend úgy a kis csíz iránt, melyet ezután minden egyéb madár fölött fog kegyelni , sőt, énekébe foglalván, emlékét megörökíteni; mint szintén kitűnő figyelmet tanusítand a nyárfa iránt is, melynek ágai s lombjai höven takarák s megőrzék ama verseket. 3*