Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856

15 Nézd, a kevély tölgy, mellyel az északi Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erös gyökerit megörlik S egy gyönge széltől földre teríttetik, így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabigába görbed. Vannak, kik nem szeretnek a tükörbe nézni, nem akarván látni s megismerni hiányaikat. Ezek hasonlók a tevéhez, mely mielőtt innék, fölzavarja a vizet. Míg az elfogult előítéletétől, — mely az elme kevélysége s gyöngeségének vagy a szív csökönyösségének kifolyása — meg nem szabadítja magát: addig mint láncokbavert rab fölfelé nem emelkedhetik. — Sokratestöl midőn kérdezték: mi módon lehet leginkább jó hírnévre szert tenni? ezt felelte: „ha olyan ügyekszel lenni, a milyennek tartatni kívánsz". Hol az erény lakik, ott az emberi szív folytonos ünnepet ül. Az erényes ember az örök szeretet tengeréből merít boldogságot, és a balszerencsének közepette nagygyá leszen. Mert valamint a fűszer, ha összetörik, hathatósabb s erösb: ug^ az erény virága is a viszontagságok közepett árasztja szét legjobb illatát. — Az ifjabb Dionysius trónját vesztvén, midőn kérdezék öt, mi hasznát veszi már most Platónak s a bölcsészetnek? „azt, válaszolá, hogy a szerencse ily szörnyű fordulatát háboríthatlan lélekkel elviseljem". — A jeles tollú Ney Ferenc szerint: „Kit Isten elválaszt megfoghatlan végzeteinek dicsőítő hírnökéül, kit késértéseken akar keresztül vezetni az örök gondviselés, hogy látásán megedződjenek a kishitűek reményei: annak szilárdul, sziklaszerü ingatlansággal kell megállania akkor is, habár a legszigorúbb csapások vészförgetegei zúgnak is körötte, habár a fölbőszült hullámok csapkodásai s habtorlatai óriási bércek gyanánt fenyegetik is végtemetéssel. S csapjanak le bár körötte a vészesemények villámainak százai: ö rendületlenül áll, önmegadással várván be az Isten végzeteit" (Őrangyal 1852.). Az, ki a boldogító erény útjáról könnyelmüleg letérőknek veszélyes kötelékiböl nem siet kibontakozni, hasonló a nyargához, mely, ha megszorul, a fejét a fövénybe dugja, azt vélvén, mivel ö nem látja a veszélyt, a veszély sem tudja ötet utolérni. Lám már Sirákfia kimondá: „Ki a szurokhoz ér, beszennyezi magát; ki magát összeadja a kevélylyel, kevélységbe öltözik. Ne járj egy úton a merészszel, nehogy valami kép megterheljen g o n o s z s á g i v a 1". (13, 1. és 8, 18.). Az apostolok fejedelme pedig imigy int: „Óvjátok magatokat, nehogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatván, ön szilárd meggyözödéstekböl kiforgattassatok; növekedjetek inkább a kegyelemben". (Pét. II. lev. 3, 17.) — Ifjú sereg! vigyázz magadra, hogy a világ dere le ne forrázza tavaszod ékességét. Jaj neked, ha tövis terem a jóság csemetéjének helyén; ha bünfekély borítja el az ájtatosságnak készített szent földet! Nem a sokat tanult, hanem sokat tanulni akaró ifjakból várhatjuk a tudomány apostolait. Komoly lelkismeretes tanulás és magamérséklet teszi bölcscsé az embert s alkalmassá arra, hogy élete föladatát valósítsa. Tanulj gondoskodást és munkaszeretetet a hangyáktól, melyek nagy fáradtsággal s ügyesen öszvegyüjtik nyáron a gabnaszemet, hogy té-