Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1855

9 Isten áraszsza a magasból áldását Reád, és igazgatói hivataloskodásod kezdetére és folytatására! Adjon szellemi és testi eröt, egészséget, szükséges béketűrést, és minden egyéb kegyelmet, hogy fontos hivatalod nehézségeit, millyenekkel nem egyszer fogsz találkozni, szerencsésen legyözhesd, és a gondjaidra bizott ifjú sereget — fölséges Fejedelmünk és szeretett hazánk e szép reményeit — ugy vezényelhesd az erényes és tudományos képzés pályáján, miszerint annak mindegyik tagja a helyes élet üdvös mesterségébe czélszerüleg beavatva az egyház és haza örömévé fejlődjék; a mi egyszersmind a te legvigasztalóbb, legdíszesebb jutalmad is leend az Isten, Fejedelem, haza, és belbiród előtt, valamint ez élet folytán, ugy a számadás nagy napján is! Ti pedig, kedves ifjak ! szent kötelességteknek ismerjétek, fiúi tisztelettel, szeretettel, bizalommal és engedelmességgel viseltetni nagytiszteletü tudós uj Igazgatótok iránt; ugy tekintsétek üt mint atyátokat, ki a többi nagyérdemű tanár urakkal egyesülten szivböl szeretve benneteket semmit nem óhajt inkább, mint az erény- és tudományokban való növekedésteket, és e végre minden tehetségét, erőit, nyugalmát, és egész magát kész nektek föláldozni; ki valamint a jókat és szorgalmasakat méltányos kedvezéseiben fogja részesíteni, ugy a hanyagok és roszak ellen — ha az atyai intések és megrovások nem használnak — a törvények szigorát is igazságosan alkalmazni el nem mulasztandja. S ezzel, kedvesim! én az igazgatói tisztről lelépve tőletek bucsut veszek. Azonban mielőtt e tisztes emelvényt — melyről 12 évig mint egykori hitszónok gyarló ajkaimmal az élet igéit hirdetém — és szellemileg szivemhez ölelt kedves körötöket végkép elhagynám: kötelességemnek tartom ugyan e helyről is hálát rebegni Istennek azon kegyelmekért, mellyekben engem hivataloskodásom alatt részesíteni kegyeskedett; mert jól tudom, hogy gyenge erőmnek a nehézségek alatt leroskadnia, gyarló értelmemnek a bonyadaltnas föladatok megoldásában okvetlen eltévednie kellendelt, ha Tőled, oh kegyelmek atyja ! kiben mindenkor biztam, nem segítetem. — Ha mi jót eszközöltem, ha a jónak és üdvösnek terjesztésére irányzott törekvésem a hon reményeinél fogékony szivekre talált, és gyümölcsöt hozott: ezt mind Neked köszönöm. Neked köszönöm, oh Isten! azt is, hogy e komoly pillanatban azon megnyugtató öntudattal távozhatom, hogy hivatalom körében ott is, hol jót nem tehettem, legalább tudva és akarva senkinek sem ártottam. Fogadd, oh Isten! Te gyarlóknak hatalmas támasza! mindezekért őszinte hálámat, ki a bizonytalanság homály leplével fedett jövőben is magamat egészen segélyező atyai gondviselésedre bizom. De egyszersmind Tőled, oh irgalom Atyja! Tőled kérek és remélek bocsánatot azon hibák-, fogyatkozások- és mulasztásokért, mellveket terhes hivatalom körében mint gyarló ember elkövettem! Miután 0 cs. k. apostoli Fölségének, a köz haza atyáskodó Fejedelmének (kit az élet-halál Ura népeinek boldogítására sokáig éltessen!!!) magas kormánya, mint a köznevelés rendezője és bölcs vezénylője iránt a köteles hála és köszönet adóját más uton már fölterjesztettem: most hozzátok fordulok, szeretve tisztelt Tanártársak! kik ama nemes és nagy fontosságú szolgálatban, mellynél hasznosbat és nagyobbat még a pogányok véleménye szerint sem hozhatni a hazának, t. i. az ifjúság képzésében ez intézet falai közt velem együtt munkálkodtatok; és kiknek bizonyára az Isten és magas kormány után különös hálával tartozom. Ti vagytok azok, kik a magasztos czélra irányzott önföláldozási buzgalmatok, összhangzó törekvéstek, bölcs tanácsaitok, becses bizalmatok és szives baráti érzelmeitek által engemet tisztem föladatainak teljesítésében, s különösen az átmeneti állapotban sokszorosan fölmerült nehézségek és akadályok leküzdésében, a czélszerü intézkedések végrehajtásában hathatósan segítettetek, támogattatok; és ez által felelőségteljes hivatalomnak különben kedélyzsibbasztó s tán Ieroskasztó terheit könnyebbekké, sőt némi tekintetben édesekké varázsoltátok. Mert ily lelkületű, ily ügyességű és buzgalmu férfiakkal a magasztos czélra kezetfogva munkálkodhatni valóban öröm vala. Fogadjátok kedves Tiszttársak mindezért szívélyes köszönetemet! Azon jó Isten — kinek ihléséböl egykor látnoki tekintélylyel mondatott, hogy kik másokat igazságra tanítanak, ragyogni fognak örökké, mint csillagok az égen, (Dániel 12, 4.) — áldjon meg benneteket, és koronázza bőséges jutalmával — melylyet az emberek meg nem adhatnak — bokros érdemeiteket. Engedje, hogy az ifjúság elméje- és keblébe általatok ernyedetlen fáradalommal beültetett, és ezután beültetendő erény- és tudomány-csirák a mennyei termékenyítő kegyelemharmat által élesztve erősen meggyökerezzenek, és a valódi müvelt2