Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

5 nak, csúszók, repülök, és négy lábuaknak megjelenését; s végre az embernek, inint a bevégzett teremtés koronájának, föllépését: épen azon sorban következetteknek tanúsítja őket a föld rejtekeiből szerzett tapasztalat is; különösen ama számos kövületek (p e t r e f a c t a), vagyis még az emberi létet megelőző korban letűnt növény, és állati maradványok, melyeket anyaföldünk az enyészettől különféle módon megőrizve némi elögondossággal látszik számunkra föntartoltani, hogy legyenek egykoron, mint történelmi emlékek, a föld leélt korának fölleplezésében fáradozásunk irányzói; legyenek hálára buzdító tanúi azon gondosság- és jóságnak, melylyel elékészité Isten e földet, hogy nekünk alkalmas, és kényelmes lakhelylyé alakuljon. E kövületek nem csak a földnek többszörös forrongásai- és változásairól tesznek bizonyságot, hanem egyszersmind a legmeglepőbben igazolják a szervesek megjelenésének fönemlitett sorozatát. — Azért is Mózes teremtéstörténelme nem csak nem számitható azok közé, melyek csak a játszi képzelemnek szüleményei: hanem mint minden tekintetben fontost, és méltánylandót kénytetünk tisztelni. Mindazáltal nem lévén az ihletett irónak czélja földtani nézetekkel gazdagítani népét: előadása sem tudományos szerkezettel, sem kimerítő tartalommal nem diszelg; hanem a körülmények kivánata szerint, hogy t. i. hitsorsosait az akkoron uralgó bálványozástól visszatartsa, az Isten egységét, és mindenek fölöttiségét kellvén különösen kitüntetnie, csak annyira terjed, mennyire szükséges, és elegendő vala az isteni hatalom-, bölcsesség- és jóságnak kiemelésére; s népében a félelem, és hálaérzet fölélesztése állal az álistenek iránti hajlamnak elfojtására. — A bővebb kifejtést sem ö, sem öt tisztelő egyházunk nem tiltja; mert nem tarthatni alapos ellenkövetkezményektöl: sőt, mint látók, minden uj fölfödözésben uj támasza, és védve merül föl. A min tán benne, mint az ujabb nézetekkel ellenkezővel, némelyek fönakadnak, megszünendik, mihelyt nem a holt betűt, hanem az értelmet vesszük, s meggondoljuk, hogy mikint másoknak általán, ugy a sz. Íróknak is a szokásos beszédet megkelle tartaniok, ha kortársaiktól megértetni kívántak. — Azért tehát sz. irataink által semmit nem vagyunk korlátolva a természet titkainak fejtegetésében, inikint ezt némely, fölvilágosultságuk álképzetében elmámorult tudóskák a rágalom, vagy elferditéstöl nem épen tiszta lélekkel mondogatni szeretik; betekinthetünk büntelenül a természet legtitkosabb szentélyébe, kitárhatjuk bátran, ha sikerül rejtelmeit, mert ez által egyszersmind az Alkotó határtalan tökélyeinek elismerésében erősödünk, s magasítjuk vallásos érzelmeinket; taglalhatjuk földünknek, vagy ha tetszik, az egyetemes világnak képülési módját, mert ez által csak az érintett teremtéstörténelmet egészítjük ki, egyes adatait hozván nyilvánosságra. A föld történelmét, avagy képülésének vázolását tűzvén ki közelebbi tárgyul, mindenek előtt megjegyezzük, miszerint a mellett, hogy mindenben az ujabb, és az ismert természeti törvényekkel megegyező alaposabb nézeteknek hódolánk: egyszersmind kötelességünknek érezök egyházi szempontból nem különben, mint az igazság eránti áhítatból fölemlíteni, hol alkalmas leend, mennyire nem csak nem ellenkeznek a jelen földképlei állitmányok Mózes előadásával, hanem inkább mindegyre szilárdabb alapra helyzik azt. Hogy földünk Alkotója kezéből közvetlen nem mostani állapotában került ki, bizonyos, mert a rajta történt változásoknak nyomai nyilvánosabbak, hogy sem kétségbe vonhatnók; de teremléstörténelmünkböl is érthető, mert szerinte kezdetben a föld puszta és üres vala, és csak lassankint alakula, és lön képessé a mindegyre tökélyesb élő lények elfogadására. (Ter. k. I. 2. s a t.) Nagyobbszerü eseményeknek vala tehát színhelye; és történelme nem kevesbé tanulságos, mint hála, s bámulatra ébresztő a Magasságbelinek gondossága, és bölcsessége iránt, mert igazolja méltányosságát az irás ama mondatának: Megtekinte Isten mindeneket, a miket alkota, és igen jók valának. (Ter. k. I. 31.) Mikint egyebütt, ugy a föld történelmében is bizonyos események szerint több korszakok különbözhetök meg: Mózes hat ily szakban foglalja a teremtési működést; s hogy előadásának minél elevenebb képet kölcsönözzön, napnak nevezé. — E teremtési napok némi nehézséget látszanak okozni a földtani tudományos nézeteknek összeegyeztetésében a sz. irási előadással: azonban a legbuzgóbb magyarázók, a sz. atyák sem állítják azt közönséges értelemben veendőnek; s ma már alig van, ki kétkednék, hogy ama kifejezés bizonytalan, és meghatározhatlan, de mindenesetre hosszabb időszakot jelent; mi leg-