Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

11 elöteremtetésében: a zöld elő, magzó, és gyümölcsöző kifejezések alatt a csupán zöldelő szikteleneket (rejtvenöszöket), a már látható magot is hozó egyszíküeket, és a nemesebben gyümölcsöző kétszíküeket érteni nem lenne eltorzitás. — De, mikint már eleve megjegyzénk, nincs okunk teremtéstörténelmünkben kimerítő földképlét keresni, avagy tudományos pontosságot követelni; a népszerű érthetőséget nem mellőzhető szerzőnek czélszerübb vala együfoglalni az összes növények teremletését; mert közöttük a rangkülönbség nem oly föltűnő, mint az állatoknál, s jelenlegi tudományos megkülönzésök, akkoron még mindenesetre ismeretlen lévén, homályt inkább, mint derűt hozott volna előadására.— A most mondottak egyszersmind alkalmazhatók az állatvilágra is; e helyen ugyanis az irás az állatokról sem említ semmit, pedig a legvilágosabb tapasztalat ellenében a szervesek mindkét nemének már kezdetben együttlétezését tagadni nem lehet; sőt a mindent legbölcsebben rendező Alkotónak szervezésével is igen összhangzónak találjuk, hogy a növényekkel teremtetett légyen azonnal velők éldelő állati lény is; mikint rejtnek is igen számos e nemű maradványokat már a legrégibb képletek. — De az Írással ez sem ellenkezik legkevesbé is, mert annak csak a főbb eseményeket volt szükség megemlíteni, milyen ezennel elsőbb föllépése, és elterjedtebbségénél fogva a növényvilág vala, ha bár még a tökély fölsőbb fokára nem emelkedett is. — Minők voltanak pedig ezen első korbeli szervesek? eléggé kimutatják ama számos kövületek, melyeket a soha ki nem elégíthető emberi tudvágy évezredes (vagy épen milliomos) nyugalmukból fölzaklata: ezekből nyilván kivehető, hogy a növények közt a vizben tenyészök, jelesen tengeri sejtesek (rejtvenőszök) voltanak az elsők, s a szigetenkint egyre növekedő szárazat óriás nagyságú e d é n y e s rejtvenőszök özönlék el; — az állatok is nagy részt vizben élők valának , és alsóbb rendűek; azért tartá Mózes is elégségesnek az e korban sokkal jelentékenyebb növényi teremtetést egyedül megemlíteni; a fölsőbb rangúaknak tekinthetők közül csak néhány halak mutatkoztak, de azok is a tökélyetlenebb úgynevezett porczosok felekezetéhez tartozók; és épen csak ezeknél fogva szokás ezen időt halak uralma korának mondani, ők képezvén ezennel a Iegfölsőbb állati osztályt. Mind ez pedig ismét igen szembetűnő tanuja a teremtés legczélszerííbb elrendezésének: a még kevesbé tiszta, s derütlen lég szárazi, és fölsőbb rendű szerveseket, különösen állatokat képtelen lett volna kellőleg ellátni. — Természeti sajátságukat tekintve: minden ez időbeli szervesek forró övi jelleggel birtanak, s jobbára egészen kiveszett nemekhez tartozók: honnan szükségkép következik, hogy a hőmérséknek égövi különbözősége akkoron még érezhető nem volt e földön; mert, a talán még erejének teljére nem is jutott napnak hatala a sürübb légen nem törhetvén át szabadon, egyedül beltüzének mindenfelé egyenlőn elható ereje határozá hömérsékét: melly kétségtelenül nagyobb fokú vala, azért tünének le az e szerint szervezett lények teljesen a hőjében később mindegyre alább szálló földnek szinéröl. Mielőtt fölsőbb rangú , s a növényekétől eltérő viszonyokat igénylő állatokat léptetne föl Isten e földön, némi előkészületül egy nagy jelességgel ékité azt föl, az irás szerint t. í. készít e két nagy világlót: a nagyobbikat, hogy uralkodnék a nappalon; a kisebbiket, hogy uralkodnék az éjjelen; és csillagokat (16. v.). — Mikint értelmezhető az előttük, s látszólag nélkülök létező világosság? már fölhozatott; ezennel csak hatásuk, és a következő teremtményekre szükségelt befolyásuk, különösen a napé, fejtendő ki közelebbről. — Hogy a növényi tenyészet a légkör éldelhetöségére befolyással vagyon, eléggé ismeretes; mint szinte az is, hogy kellő tenyészésökre világosság szükséges, és befolyásuk a légkörre csak annak közbejöttével jótékony. Ide vonatkozólag azonban meg kell különböztetni a világosságot a teljes napfénytől, s midőn amaz a szerves életben általán többnyire pótolhatlan, ez, kivált az alsóbb fokuaknál, igen könnyen mellőzhető; sőt magasabb hősége következtében szinte lankasztó , és különösen a tárgyalt időszakban gátolatlan hatása annál veszélyesebb leendett volna, minthogy akkoron a föld beljéből kiható hőség még igen elegendő volt mind a növények kellő ápolására , mind a még jobbadán csak vizben élő állatok követelmére. Meg kelle tehát a világosságnak a növény világot előzni, s ennek ismét legalább a fölsőbb állatit; mikint valóban ugy is vala. A növényi tenyészet folyamata által fölhasználtatván idővel a légkört elhomályosító, és éldelhetlenitő anyagok, jelesen a szénsav; lassankint megtisztult az, még pedig nem csak külsőleg, avagy átlátszóságában, hanem belsőleg is, azaz: alkatrészeire nézve: s igy azonkívül, hogy a napnak a többi égi testekkel egyetemben teljes fényű föltünése többé általa nem gátoltatott; egyszersmind a nagyobb mennyiségben kiszabadult éleny elegendőleg biztositá benne a fölsőbb rendű, avagy gerinczes állatoknak is megállhatását. 2*