Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852
11 Addant avaro divitias mari. Tunc me, biremis praesidio scaphae Tutum, per Aegaeos tumultus Aura feret geniinusque Pollux. Non esi meum stb.) Nem fogok én jajveszékelni, nem siránkozni, eget földel segélyre híni, ha lailsö javaimat veszély fenyegeti. Azok tesznek így, kik bölcseség és erény nélkül szűkölködvén, minden boldogságukat és örömüket pénzük- s gazdagságukban találják; mely ha oda lön, ők teljesen semmivé lettek, s kétségbe kell esniök. Én, ha gazdagságom nagy és terhes hajója a szélvészben recseg, s elmerüléssel fenyeget: beugrom a szegénységnek könnyüded mentösajkájába, s jó szellővel haladok, védetve istenimtől. Egyébiránt ez pompás allegória (képbeszéd), melyet érteni épen nem nehéz; valamint egyátalán a dalnak eme végszakaiban elékerülő igen kellemes szócserék (tropi) magyarázata is könnyű, például: mülus á r b o c z, az egész hajó helyett: mugiut bőg, zúg, süvölt képszó (metaphora) a bikától kölcsönözve, s lelketlen dologra átvive; Africis procellis, faj a nem helyett, azaz: nagy és erős szélvész helyett; szinlilyen a Cypriue Tyriaeqne rnerces.— Decurre) itt annyi, mint folyamodni, confugere ad aliquem v. aliquid. — Votis paciscij amaz ismeretes czigány módjára az égiekkel fogadkozni, alkudozni, többet s többet igérni, ha kimentenének a környező veszélyből. Ezen szavak ama nyomorult fukar lelkeket sújtják, kik, ha ily végveszély nem kényszeríti őket, még a mindeneket adó Isten oltárára is fösvénykednek az illő és köteles áldozatot megvinni. Nem roszaltatik pedig sem itt Horatiusz által, sem egyátalán senki által józanul nem roszalható ama jámbor és istenes szokás, mely szerint, ha bajban vagyunk, vagy bármi üdvös czélt elérni vágyunk, Istenhöz segélyért fohászkodunk, sőt józan megfontolással szent fogadásokat is teszünk. A végszöveg magyarul: „Nem szoktam, ha nagy szélvészben süvölt árboczom, kuczorgó esdeklésekhöz (ad miseras preces) folyamodni; s fogadások közt (az istenekkel) alkudozni, hogy ne engedjék cypruszi s tyruszi áruimmal a telhetetlen tengert gazdagulni. Ily esetben engem, kis sajkába menekvőt, bizton hord a szellő és a két Zeüszfi." Fojtényi. Történeti és statistikai adatok a győri kath. fö-gymnasiumról. (Folytatás.) I. A győri káptalan, és polgárságnak ismételt, és az ország rendei által is pártolt kérelmére 1802ben b. e. Ferencz császár és ap. király kegyes engedelmével a kir. Akadémia visszaköltözvén eredeti helyére Győrbe, teljes működésének utolsó évét bevégzé 184y s-dikben, — következő évben a fönforgó körülmények miatt fölsőbb rendeletnél fogva zárva maradván. —• A tanodai épület, melyben a virágzó Akadémia, és hat osztályú fő-gymnasium ifjú serege eddig az elme- és szivképzö fölolvasmányokat békében hallgatá, 1848-i Julius hóban laktanyává, és nem sokára kórházzá alakítatott. Hasonló sors éré a sz. benedekiek társháza nagyobb részét is, egyedül az épület elöszárnya hagyatván meg a tanárok szük Iakásaul. — 1849-i Február hóban a hat osztályú Gymnasium megkezdé ugyan előadásait, de, a músák szokott hajlékai más czélra lévén lefoglalva, kénytelen volt — a 6-ik osztályt kivéve, melynek magánháznál adatott hely — a városi tanács szívességéből az elemi tanodák teremeibe vonulva zsellérkedni, és egyedül a reggeli órákra szorítkozni, miszerint a délutániak az elemi tanonczok számára maradhassanak. Ily sorsa volt a Gymnasiumnak még 18 4% 0-ben is. — Ez évben ismét megnyíltak a bölcsészeti osztályok is, miután azok számára a megyei hatóság két szobát átengedni kegyeskedett a megyeháznál. Azonban az iskolai épület eredeti rendeltetésének visszaadatván, és tetemes költséggel kitisztítatván, a tanév utolsó havaiban régi csarnokaiba visszavonulhatott az özvegy bölcsészeti kar, és mint ilyen — a jogtani már 1849-ben fölsőbb parancs altal megszüntetve lévén — szinte bevégzé pályafutását, jövőre az uj tanrendszer igényei szerint összeolvasztatván a Gymnasiummal.
