Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1851

kérdeztetvén, mi különbség volna a' tudósok és tudatlanok közt? feleié: ugyanaz, mi a' fékezett és fékezetten lovak közt; mert valamint a' fékhez nem szokott lónak hasznát nem vehetni, úgy az embernek sem, ha tanítás és művészet által meg nem szelidítetik. (Laert. L. 1. c. 8.)— Ugyan ezen bölcs annyira el volt ragadtatva a' tudományok becse által, hogy kívánatosnak állítá inkább koldussá, mint tudatlanná lenni; mert amannál csak a' pénz hiányzik, emennél pedig az emberiesség. (Laert. L. 2. c. 8.) — Aristoteles pedig e' kérdésre: „miben különböznek a' tudósok a' tudatlanoktól?" feleié: „abban, miben az élők a' holtaktól; szoborhoz inkább mint emberhez hasonlítván az, kinek semmi tudománya nincsen." (Laert. Lib. 6. c. 8.) — Seneca szerint is „a' tudományok teszik az embert jelessé és nemessé; — és a' lélek tanulás nélkül beteg; sőt a' tudományok még a' test egészségére is jótékony befolyással vannak; mivel mi a' lelket emeli, az a' testnek is használ." (Sen. Epist. 21. et 81.) — Továbbá Cicero, az ékesszólás nagy és tudós mestere, nem csak egyszerűen állítá, hogy „mindnyáján ragadtatunk az ismeret és tudomány utáni vágy által, mellyben kitűnni szépnek tartjuk, hanyatlani pedig és tévedni, semmit sem tudni és csalatkozni rosznak és ocsmánynak véljük" (Lib. 2. de Off.) : hanem Licinius Archias mellett tartott beszédében a' tudományok becses hatását az életre tüzetesen is magasztalja, állítván, hogy, midőn a' természet adta jeles tulajdonokhoz tudományos képzettség is járul, ennél dicsőbbet alig gondolhatni; — és hozzáteszi, hogy az indulataik és vágyaik mérsékletéről hires, és a' romaiak által mintegy istenített Africanus, Laelius, Furius, és az öreg Cato, korának eme legszilárdabb 's legtudósabb férfia, bizonynyára nem szánandották magukat a' tudományok tanulására, ha csak ezek által az erény megszerzésére és gyakorlására hathatósan nem segítettek volna. Sőt, ha bár — így folytatja tovább — illy haszna nem mutatkoznék is a' tudományoknak, hanem azok csak gyönyör-élvezetül szolgálnának: még akkor is e' szellemi mulatozást a' legnyájasabb szórakozásnak kellene tekinteni. Mert egyebek sem minden időre, sem minden korra nem alkalmazhatók; ellenben a' tudományok az ifjúságot képezik, az agg kort fölvidítják, a' kedvező szerencsében diszt, a' mostohában menedéket 's vigasztalást nyújtanak. Otthon gyönyörködtetnek, künlétünkben terhünkre nincsenek, velünk virasztanak, utaznak, gazdálkodnak. (Cic. orat. pro Archia.) — Kell-e ennél magasztalóbb fölszólalás a' tudományok becse mellett? De nem csak az ó kor bölcsei és hires tudósai szólottak illy magasztalólag a' tudományokról; hanem mások is, kik éltük föladatául nem tűzték ki a' tudományok kincsrejtő tengerében való búvárkodást, a' szép tudományok 's ezek kezelői iránt kitűnő tiszteletet tanusítának. A' sokból csak néhány adatot említek. A' görögök legrégibb 's mai napig sem utánozható költőjüknek Homérnek emlékét olly kegyeletben tartották, hogy Cicero bizonyítása szerint (pro Archia) több városok vetélkedének ama dicsőségért, hogy öt magukénak mondhassák; mások emlékezetére templomokat emeltek,— az argivusok pedig tiszteletük jeleül Chiosz szigetébe évenkint áldozatot küldének. — Milly tisztelettel viseltetett Fülöp Makedonia királya a' tudósok és tudományok iránt, tanúsítja fia — Sándor— tudományos növelésére fordított gondoskodása, és ennek tanítójához, Aristoteleshez, intézett levele, mellyben legfőbb örömét nyilvánítja a' fölött, hogy fia olly időben született, mellyben Aristoteles lehet oktatója. — Nagy Sándor szinte nem a' tudományok *s ezek kezelői iránt való tiszteletét tanusítá-e az által, hogy Homér Iliását, mint hü társát, mindenütt magával hordozá, és éjjel tőrével együtt vánkosa alá helyezé, utóbb pedig a' perzsa ragadmány álfól szerzett legdrágább szekrényben tartá? — Avagy, midőn a' föllázadt görögök ellen viselt hadjáratban a' thebaiak városát tűzzel vassal elpusztítá, az életben maradtakat rabbilincsekre füzeté, Pindarus hires költőnek házát és nemzetségét azonban mégis megkímélé. (Suppl. in Q. Curt. L. I. C. 4. et 13.) — Számos példát idézhetnék még a' pogány előkorból azon kegyelet bebizonyítására, melylyel egyes férfiak úgy, mint egész városok és nemzetek a' szép tudományok iránt viseltettek. Hivatkozhatnám Athenére, a' tudományok és szép művek hazájára, hol a' bölcsek és tudósok iskoláikkal együtt kitűnő becsben és pártfogásban állottak; hivatkozhatnám Romára, a' tudós Göröghon vetélytársára, mellynek Augustusait 's Moecénásait ma is hirdetik az utókornak a' hírneves szónokok és költök. De fölhagyok e' pogány világ adatainak emlegetésével; mert nem csak a' pogány műveltség személyesitöi, hanem az igaz Isten ihlette férfiak is mindenkor magasztalák és ajánlák a' valódi tudományokat. A' kereszténységet megelőző korban többek közt a' Példabeszédek és Sirákfia könyvei különösen telvék ez érdemre vonatkozó adatokkal. Nyiltan mondatik ezekben, hogy: „az okos ember tudományszerzés után törekszik, *s azt csak a' balgatagok vetik meg, és az oktalanok gyűlölik"; — „az igaz tudomány és bölcseség je-