Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1851
a' tanuló ifjúsághoz és a' tudományos intézetek barátihoz az 185%-ik tanév végén. Miként az ó kor vallásos népei minden nagyobbszerü vállalatot a' Fö-lénynek saját hittik szerint bemutatott áldozatokkal kezdettek,'s illyenekkel végeztek: úgy mi is e'dicséretes szokást, és keresztény meggyőződésünket követve a' tudományos képzés legnemesebb évi föladatát hitünk szellemében Istennel kezdeni, 's Istennel végezni szent kötelmünknek tekintettük. E' végből valamint tiz hónap előtt, — midőn ti hazánknak 's az emberiségnek szép reményű csemetéi! e' tanulmányi intézet tagjaivá avattattatok, — megkezdendő pályánkra Istentől, a' világosság atyjától, 's minden tudomány és bölcsesség örök kútfejétől áldást, segélyt és ótalmat kértünk: úgy jelenleg a' tanévet bezárandók, a' velünk közlött áldás, segély és ótalomért neki gyermeki hálát rebegtünk a' tiszteletére szentelt hajlékban. 'S így megadván Istennek, mi az Istené, megadni indulunk az év folyama alatt tanúsított szorgalomnak, 's erényes viseletnek is, mi azt joggal illeti, a' nyilvános elismerést és érdemlett jutalmat olly ünnepélyességgel, melly egyszersmind a' hanyagabbakban is fölébresztheti az öntudat hasznosan szégyenítö szemrehányásit, hatályos serkentésül kötelességüknek ez után pontosabb teljesítésére. — Azonban, midőn így nyilvánosságra hozott érdemjeleitekkel földíszítve, vagy a' hanyagság bélyegével méltólag megróva, benneteket kedves szüleitek- gyámjaitok- vagy rokonaitoknak, kiktől gondviselésünkre bizva valátok, körébe visszabocsátnálak: hivatva érzem magamat a' fölsőbb k. rendeletek szellemében nektek, 's egyszersmind a' tudományos műveltség egyéb barátinak egy a' tudományokat, vagy növelést közelebb érdeklő értekezletet mintegy a' mai zár-ünnepély emlékeül átnyújtani. Őszintén megvallom: e' diszes hivatásnak megfelelendő, sokáig tűnődtem a' fölött, mit emeljek ki a' tudományok megszámlálhatlan ágai-, vagy a' növelésre vonatkozó elvek és adatok tömkelegéből, hogy fűzendő értekezésem égyfelöl unalmat ne szüljön; másfelöl pedig némi tanulsággal is birjon. Azonban, mivel a' tudományos művelődés pályáján haladó ifjúságon kivül mindazok, kik e' zár-ünnepélyünk fényét emelő jeles vendég-koszorút alkotják, vagy értekezésemet olvasásukra méltatják, egyszersmind az ifjúságnak és tudományoknak is tiszteletre méltó pártfogói és baráti, ollyanok, kik maguk is magasztos hivatásuknál fogva egész éltüket a' tudományokra és az emberiség müvelésének előmozdítására szentelték; — vagy szülök, kiknek érzetteljes sziveik a' leggyengédebb tapaszszal csatolvák gyermekeikhez, semmin sem csüggvén édesebb reménynyel, mint azon, hogy ezek kellőleg kiképeztetvén, egykor a' haza értelmes, jámbor, hasznos polgáraivá váljanak: azért, úgy vélem, alkalomszerüleg felelendek meg tisztemnek, ha zár-szózatom föladatául a' ezélszerüleg kezelt tudományok és iskolák leírhatatlan becsére vonatkozó némelly eszmék és elvek megérintését tűzöm ki. — Sok üdvös hozatott már ez érdemben a' legnevezetesebb szakértő férfiak által a' nyilvánosság terére; ezeknél jelesbet ne várjatok tőlem; — de teljesen kimerítő értekezést se várjatok e' nagy fontosságú tárgyról; mert ekkor terjedelmes könyvet kellene Írnom. Hanem figyelve a' kor, hely 's egyéb körülményekre, 's különösen a' gymnasiumi tanítást újra alakító rendszerre , csak a* fő vonalokhoz kívánok szorítkozni, és egy részről a' tudományos műveltségnek átalán elismert becsét, más részről pedig azon irányt kiemelni, melly véleményem szerint a' tudományok és iskolák kezelésében főleg szem előtt tartandó, ha akarjukhogy a' tudományos műveltség valódilag üdvös hasznot áraszszon az emberiségre. Azon reménynyel fogok föladatom megoldásához, hogy keblem sugallatából eredő őszinte szózatom a' tudományos növelés baráti 's pártfogói előtt nem leend egé1*