Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1851

14 pályán, mellyre minket az isteni gondviselés meghívott; melly tövises ugyan, de töviseinek szúrásait felejteti velünk azon édes remény egykori valósulására való kilátás, mellyet Isten, a' kegyes fejedelem, a' haza, a' szülök, és ti ifjúságnak őszinte baráti általunk eszközöltetni vártok. Végre befejezésül hozzátok fordítom szavaimat, kedves ifjak! szolgáljon nektek jelen értekezésem buzdításul a' tudományos művelődés pályáján lankadatlan szorgalommal, a' magukat javatokra föláldozó tanároknak serkentései, tanácsai, intései iránti engedékenységgel, 's az intézeti szabályok iránti engedelmességgel tovább is folytatandó elöhaladásra; nehogy meghiúsuljanak ama szép remények, mellyekkel a' kegyes fejedelem, haza, szüleitek, tanáraitok 's az egész emberiség rajtatok csüggnek; hogy egykor, mint a' boldogító vallásosságnak személyesítöi, a' keresztény és polgári erényeknek tudós bajnokai fényt és boldogságot áraszthassatok mindenütt, hová hivatástoknál fogva lépnetek kell! Igen! hit— erényesség, szorgalom és engedelmesség legyen ifjú korotoknak jelvénye ! erre buzdítnak benneteket ez értekezésem folytán fölemlített dicső ősöknek a' valódi tudományosság iránti kegyelete, és ama jótékony alapítványok is, mellyeknek áldásait még most is közületek számosan élvezni szerencsések! E' magasztos jelvényt nem követve hálátlan ivadék gyanánt mutatnátok föl magatokat! — A' mai nappal egy évet fejeztünk be a' tudományos képzéstekre szánt időszakból. Ha e' lefolyt év munkáira visszapillantva a' hiven teljesített kötelességek öntudata megnyugtató érzettel villanyozza át kebleteket: boldogok vagytok; — és e' vigasztalás, és a' szebb jövőnek reménye olly örömmel töltheti el kebleteket, mellynél édesbet nem is gondolhatni! Menjetek ez édes vigasztalástól, 's egyszersmind az érettetek fáradozott tanáraitoknak, valamint a' jelen ünnepélyünket emelő nagy érdemű vendégkoszorúnak , mellynek szemeiből az előhaladástokban való szives részvét öröm-szikráit láthatjátok kisugárzani, áldás-kivánataiktól kisértetve a' benneteket kitárt karokkal váró kedves szülök, rokonok, vagy gyámoknak körébe; tett előmeneteletek tanu-jeleivel tüntessétek föl nekik is a' várva várt öröm-napok derűjét! — 's a' helyesen végzett évi munka után, melly egyedül édesítheti a' nyugalom élvezetét, pihenjétek ki magatokat , míg megujult erővel ismét visszatérendetek — egy időre félbeszakasztott — pályátok folytatására! —• Kiknek pedig a' multrai visszatekintés a' haszontalanul, vagy épen vétkesen töltött drága idő könnyelmű elvesztegetése miatt nem mást, mint keserű szemrehányást idézhet emlékezetükbe: azoknak a' visszavonhatlan idő elfecsérlése, és a' szülök szép reményeinek meghiúsítása fölötti sanyarú fájdalom marczangoló érzete a' meg nem érdemlett pihenés napjaiban szolgáljon ösztönül tévedésük elismerésére, 's ama szilárd elhatározásra, miszerint legközelebb a' szorgalom és erény ösvényén hívebben haladva kettőztetett iparral sietendenek eddigi mulasztásaikat — a' mennyire lehetséges — kipótolni. Isten veletek! Simon Zsigmond igazgató. A' győri tan-intézet történetének vázlata. Tudományos életünk korszaka szent István első apostoli királyunkkal kezdődik, ki népét a' folytonos harczi tusákban elkeményültet szelídíteni, 's a' már remegni megszűnt, sőt rajtunk diadalmaskodni megtanult nyugoti birodalom fegyverétől menteni óhajtván, a' keresztény hit fölvételére, önnön példájával is sükeresen;buzdítá; ő alatta fejlődtek ki határozottabban azon körülmények, mellyek a' műveltség- és csinosodásnak föltételei; ő volt első, ki hazánkban tan-intézeteket állított, 's azokat bökezüleg ápolta. Üdvös példáját követték a' kath. egyház föpásztorai, kik székes-egyházaik mellett, és a' szerzetesek, kik monostoraikban nyitottak iskolákat, 's kik a' keresztény hittel az erkölcs nemesítő tudományokat is fejleszteni 's terjeszteni buzogtak; 's épen e' tan-intézetek okozák az uj fordulatot a' magyar faj életében, midőn azt közelebb vitték az európai műveltséghez. — A' nagy elődök dicső nyomait az Árpádok alatt lelkes utódaik is utánozván, alig maradt népesb hely e' honban, hol egy vagy néha több iskola nem létezett volna. így a' régi korban Győrött is két iskolának akadunk nyomára, mellyeknek egyike a' székes-egyház mellett díszlett, eredetére nézve egykorú magával az egyházzal; másika pedig