Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1851

12 viasz szivü ifjúság a

1 tan-intézetekben korszerű bölcs fegyelem alatt növeltetik. Az illy fegyelem nem megrontója a' fiatal természetnek, hanem szabályozója; melly a' jó hajlamaknak, 's termékenységet igérö tehetségeknek szabad kifejlődését elősegíti; ellenben a' rosz kinövéseket, mellyek a' növekedésnek indult fiatal csemetét csak erejétől fosztanák meg, ügyes és tapasztalt kertészi kézzel lenyesegeti; nem nyomja el tehát a' jeles tulajdonokat, hanem szebb virágzásba hozza; egyszersmind eltávolítja ama veszélyes férgeket, mellyek az ifjú növény életén rágódni 's azt fölemészteni törekednek. Azért önmaguk és az egész emberiség ellen vétenek a' tanulók, ha e' javukra hozott szabályokat tiszteletben nem tartják, vagy a' fegyelem kezelőinek parancsait, tanácsait, intéseit, megvetik; dorgálásait, fenyítéseit hálával nem fogadják. Mert valamint a' hajó, melly kormány nélkül hasítja az óceánt, zátonyra jő, és szétszakad, vagy elmerül; — a' paripa, melly féket nem tűrvén, pajkosan oldja meg magát a' futásra, megbotlik és épségében kárt teszen; — a' juh, melly pásztorának szavára nem hallgat, eltéved, és farkasok körmei közé kerül: úgy az ifjak is, ha az üdvükre hozott szabályokat nem becsülik, a' tapasztaltabbak által magukat kormányoztatni nem engedik; hanem indulataik 's szenvedélyeik szele által ragadtatva öneszük káprázó fénye után indulnak: a' legjelesebb tulajdonok mellett is a' helyett, hogy a' valódilag nemes műveltség és ohajtott boldogság illő fokát megközelítenék, attól mindinkább távol esnek, míg végre az önmagukat megbőszülő tévedéseknek olly veszélyes labyrinthjába bonyolódnak, mellyben igen nehezen, vagy későn találandják meg Ariadné menekvési fonalát. 'S vajha sok ne lett volna már kénytelen a' későbbi korban megsiratni ifjúságának könnyelműségeit és féket nem türÖ makacsságát! De azon társadalom jövendőjén is csak sajnálkozni lehet, inellynek csemetéi minden iskolai fegyelem nélkül növekednek föl; hol a' tan-intézetek kezelői nem akarják vagy nem tudják a' bölcs fegyelmi szabályokat föntartani, 's növendékeiket egészen önkényükre hagyják. Az illy önkényhösök kevés vagy semmi jót sem fognak a' későbbi korban is eszközölhetni, de annál több bajt és szerencsétlenséget árasztanak magukra és másokra is. — íme, e' veszély elhárítása végett is üdvös intézkedéseket tartalmaz tanszervezetünk korszerű fegyelmi szabályaiban! — E' szerint tehát, mellőzvén rövidség okáért az uj tanszervezetnek egyéb részleteit, annak jelen értekezésem folytán megérintett pontjai is, úgy vélem, elegendő tanujelül szolgálhatnak annak elhitetésére, hogy — miután abban az észképzés a' szivnemesítéssel párosítva a' legczélszerübbeknek vélt eszközökkel együtt van fő föladatul kitűzve — azt szelleme és irányára nézve, a' legüdvösebbnek tekinthetni; 's ha e' szellem és irány a' naponkint szaporodó eszközök helyes fölhasználása mellett az illetők által folytonosan szem előtt tartatik: Gymnasiumainkban az ifjú nemzedék mindenki által méltánylandó alapját vetheti meg a' közhasznú tudományos műveltségnek; mit azonban nem úgy akarok értetni, mintha e' tanrendszert, mint átalán minden emberi müvet, nem lehetne idővel még tökéletesbíteni. — Azonban legyen bár a' gymnasiumi tanítás legczélszerübben szervezve; 's buzogjanak bár a' legnagyobb gonddal kiszemelt ügyes tanárok az ifjúság helyes képzésében a' Iegerélyesebben: mindazonáltal alig remélhető, hogy a' fiatal nemzedék az erényesség alapjára fektetett tudományos műveltségnek óhajtott fokozatára emelkedhessék egyedül az iskola által, ha csak e' szent czél kivívásában a' tanárokkal mások is, kiknek környezete az ifjakra különös hatást gyakorol a' tanodán kívül, kezetfogva együtt nem munkálkodnak. 'S azért a' legnagyobb méltatlanság lenne az ifjú nemzedéknek a' tudomány- és erényben való hátramaradását vagy épen elkorcsosodását egyedül a' tanodáknak és tanároknak fölrovólag tulajdonítani; miután legtöbbször azt, mit ezek az iskolában építenek, mások rontják le az iskolán kivül. — Vajha ennek megérintése üdvösen rezgetné meg az illetőknek szivhurjait!! Valóban balgatag, sőt veszélyes tév-eszme volna, ha a' szülök vagy ezeknek helyettesei azt gondolnák , hogy mihelyt az ifjak a

1 nyilvános tanodáknak átadatvák, reájok nézve nem marad fön egyéb kötelesség, mint azoknak anyagi szükségeikről gondoskodni. Mert a' természet által szivünkbe irott kötelességek épen olly kévéssé vihetők át másokra, mint a' természeti érzetek; 's azért, ha a' szülőknek gyermekeik 's az egész emberiség jövendője valóban szivükön fekszik, nem szabad felejteniök, hogy valamint a* természet sugallata szerint a' helyes növelésnek alapja a' szülői háznál teendő le: úgy e' nemes munkának az iskola mellett is folytattatnia kell ugyan a' természet rendelte növelők által, ha jó em-