Lazányi - Litteráti (Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)
Leel-Őssy István
״Nem a virágnak fáj, ha válik as ágtól... Esen marad a seb... érte is es ggássol...“ Még drága halottunk sírján el sem hervadt az első virág, még lüktet sajgó szivünknek a legjobb férj és imádott apa nem rég történt elvesztésével kapott égető sebe, már is újabb csapás nehezedett fájdalomtól összetört szivünkre s gyászba borult lelkünk legmélyebb bánatával kell tudatnunk, miszerint felejthetetlen kedves gyermekem, hőn szeretett testvérünk LEEL-ÓSSY ISTVÁN ref. híttanhallgató, a m. kir. III. honvéd gyalogezred tartalékos hadapródfa, a nemzeti ügynek önként felesküdött lelkes bajnoka viruló ifjúságának 22-ik évében, folyó évi julius hó 18-án, az olasz harctéren ellen- séges gránáttól fejen találva, 17 napi súlyos szenvedés után, a gráci helyőrségi kór- házban, folyó hó 4-én hősi halált halt. Kedves halottunk hült tetemeit hazahozatva, folyó hó 10-én d. e. V211 órakor a Bethlen-utcza 42. sz. gyászháznál tartandó rövid ima után fogjuk a Kossuth-utczai református temetőben az áldott magyar anyaföldnek ־— melynek szeretetét vére hullá- sával s élete szenvedésével pecsételte meg — átadni, mely végtisztességtételre a bána- tunkban osztozókat tisztelettel meghívjuk. Debreczen, 1915 augusztus hó 6. özv. Leel-Őssy Istvánná Nagy Mária anyja. Leel-Őssy Árpád hadapród és Dániel testvérei l)׳ hr«,zcn 81. kir város kfinyvnyomda-tállalaU !m3—1483 Gebauer és Társa temetkezési intézete. Kossuht u ?, városházépület
