Kovács - Kretz (Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)

Kovács Lajos

„Úgy fekszik Ö, ki küzdve tört a jobbra, Mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti fel se könny, se szó, se vegyszer, Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

Fájó szívvel és mély megrendüléssel tudatjuk, hogy forrón szeretett férjem, drága jó édesapám, szeretett apósom, nászom, testvérünk és jó rokonunk,

Kovács Lajos

nyugdíjas MÁV géplakatos

életének 75., házasságának 46. évében, 1969. év január hó 24-én rövid, de súlyos betegség után váratlanul elhunyt.

Drága halottunkat folyó év január hó 31-én, pénteken délután 3 órakor fogjuk a debreceni Köztemető I. osztályú ravatalozó terméből a református egyház szertartása szerint búcsúztatni, majd örök nyugalomra helyezni.

AMÍG ÉLT SZERETTÜK, AMÍG ÉLÜNK, EMLÉKÉT SZÍVÜNKBEN ŐRIZZÜK!

A gyászoló család:

felesége: leánya:

özv. Kovács Lajosné Hüse Erzsébet, Dr. Bokor Jánosné Kovács Ilona,

veje, násza, testvérei, sógorai, sógornői, és kiterjedt rokonsága

Lakás: Debrecen, Mák utca 32. sz.

69-1433 SZD.