Kaáli - Katz (Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)
Kádár Miklós
AMYYUHA Egy nyolc családu bánatos apa utolsó búcsúja, mert hogy nem térek többé vissza, mert már u bá íatc k — Oroszországban hideg sirhalom föd be, mert szivem már érzem, meghatottak, hasadt meg Mit susog a fenyves erdő fehér hó leple alatt, azt susogja mindenfelől egy árva szív meghasadt. Piheni tér messze Szibériába, fejemfelett repült el egy kis madárka, rászállott a fejfámra, hiába hull már a könnyed, hiába sírsz utánam, nem mehetek visza hozzád nem láthatom orcádat. Megás fenyves eltakar egy hideg sirhalom letakar, ha eljönnél megláthatnád a nevemet feldiszitve a fejfámon. Ha majd mégis egykor messze Szibériába felkeresnéd a síromat, fenyves erdő árnyába tekints jobra; az én sírom meglátod, nagybetűvel rávan irva: bánatomba haltam meg te- utánad. Ha vis za térsz majd ismét édes magyar hazádba, ne hulajtsd a könnyeidet ne keseregj utánam. Szegény szived árva szived meghasad bánatába, oda fent a menyországba váratlanul találkozunk egymással. Isten veletek minden szereteim testvéreim és jó barátaim! Kádár Miklós ki elhalt nyegyvennegyedik évében, kinek bánatos neje Vágó Zsófia, ki fájós szívvel gyászolja nyolc gyermekével és gyászolja három testvére János, Juliánná, Erzsébet, minden közelálló rokonai, sógorai és barátai. PYfXj nyomda Hajdúszoboszló (ti.)
