Kaucz - Kispál (Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)
Kézy Ignác
C Hi Siralm ak kve. 5. 15-17. >Megszűnt a szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk: Elesett a mi fejünknek, koronája, jaj most nekünk. Ezért szomorú a mi szivünk, ezért meghomályosodtak a mi szemeink.« Özv. Kézy Ignácné Kacsó Zsuzsánna úgy a maga, mint gyermekei: Kató, György, Gábor, valamint a kiterjedt rokonság nevében is fájdalomtól megtörtén, de Isten megmásíthatatlan akaratában megnyugodva jelenti, hogy férje Kézy Ignác fehérgyarmati református lelkész életének 49-ik, boldog házasságának 22-ik évében hosszas, kínzó betegség után folyó hó 24-én reggel elhunyt. Drága halottunkat folyó hó 26-án (Karácsony 2-ik napján) déli 1 órakor a református templomban tartandó gyászistenitisz- telet után a fehérgyarmati ref. temetőben helyezzük örök nyugalomra. Szerető szive, mely csodálatos melegséggel dobogott családjáért, egyházáért, embertársaiért, kialudt. Ajkai, melyekről annyiszor csendült föl az ének Istendicsőitésére, hangzott az Ige az örven- dezők örömének tolmácsolására, reményt vesztett szivek vigasztalására, — elnémultak. — Lelke, mely meggyötört, kiaszott testének halálvivódásai között is a „Tebenned bíztunk . . .“ hangjaiban tört fel a Kegyelem Istenéhez, az Úri imádság hangoztatásával, bizonyságtevő vallomástétellel a megbocsátás törhetetlen hitében zörgetett bebocsáttatásért, — visszaszállott Istenéhez. Máté ev.25. 21. „Jól vagyon jó és hü szolgám, kevesen voltál hü, sokra bizlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe.“ l. V , Hossuth-nwmo* Pehéravarm»\
