Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
V. A Szombathelyi Egyházmegye és a nemzetiségi kérdés
V. A Szombathelyi Egyházmegye és a nemzetiségi kérdés A keretek: a nemzetiségi politika a dualizmus korában Az etnikailag sokszínű Magyar Királyságban a nyelvhasználat a dualizmuskori politikai élet egyik központi, neuralgikus pontjának számított. A probléma kihatott az önkormányzatiság, az oktatás és az egyházi élet különféle területeire. Korszakunkra nézve a nemzetiségi kérdés szabályozásában a kereteket - Katus László szavaival élve - a „liberális nacionalista” 1868:44. számú, úgynevezett nemzetiségi törvény határozta meg. A nemzetiségek vezetői azonban ezt a jogszabályt elutasították, mert nem teljesítette legfontosabb politikai kívánságaikat: nem adott számukra kollektív jogokat és politikai intézményeket. De akármennyire is vitatták a törvény rendelkezéseit, az a korabeli Európában mégis példa nélkül állott. A kritizálok valójában nem is magát a jogszabályt, hanem annak be nem tartását kifogásolták.174 A törvény csak egyetlen politikai nemzetet ismert el, a magyart, de kinyilvánította a nyelvhasználat szabadságát a közigazgatás, az oktatás, a vallási és társadalmi élet területén: A községek és egyesületek is anyanyelvükön ülésezhettek és vezethették jegyzőkönyveiket. Garantálta a teljes jogegyenlőséget az egyesülés, a közoktatás és az egyházi élet terén.175 A katolikus vallású, liberális elveket valló Eötvös József, valamint a szintén katolikus Deák Ferenc szellemisége nagyban meghatározta a jogszabály tartalmát. Kettőjük felfogása a nemzetiségi kérdést illetően bár hasonlónak mutatkozott, mégis a törvény előkészítésekor és az országgyűlési vita során komoly ellentét alakult ki közöttük. Nézeteik különbsége az egységes politikai nemzet tételének kimondásában rej174 Ács 1984. 273. 175 Katus 1979.1335. ^ 73 <^r>