Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
IV. A szombathelyi püspökség és az. oktatás
IV. A szombathelyi püspökség és az oktatás A dualizmuskori oktatáspolitika főbb vonásai A Szombathelyi Egyházmegye oktatásának helyzete több szempontból vizsgálható, bár az eddigi szakirodalom fő vonala - helytörténeti szinten is - a dualizmuskori oktatáspolitikának elsősorban a pedagógiatörténeti aspektusait tárta fel. Az iskolák infrastruktúrájának, a taneszközök és az oktatás minőségének elemzésén túl, a témának egy eddig kevésbé feldolgozott oldala azon társadalmi folyamatoknak kiértékelése, amelyek a központi jogi szabályozás következtében, mintegy annak melléktermékeként indultak el, hatásuk azonban mégis jelentőssé nőtte ki magát. Az 1867-től a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot (újra) irányító Eötvös József határozott tervekkel, szilárd és megalapozott ideológiai, filozófiai alapvetésekkel foglalta el miniszteri székét. Katolikusként az egyház megújításának lehetőségét, megtépázott társadalmi helyzetének stabilizálását az egyházi hierarchia, a főpapság hatalmának csökkentésében, ezzel egyidejűleg az alsópapság és laikusok befolyásának növelésében látta.94 Legsürgetőbb feladatának a katolikus autonómia megteremtését tekintette, ezt azonban még a kormány oldaláról is kritikával fogadták, ugyanis a politikai elit a főkegyúri jog által biztosított befolyásának megszűnését látta benne. A terv végrehajtásában a főpapság sem volt partner - bár kezdetben határozottan az autonómia mellett foglaltak állást -, mivel féltek a világiak túlzott befolyásától, ezért az idő múlásával egyre inkább igyekeztek negligálni a tervezetet. Eötvös katolikus autonómiával kapcsolatos terve a főpapság és a kormány együttes halogató taktikájának következtében megbukott, s így a miniszter nagyszabású reformjainak csak egyes részleteit tudta megvalósítani. Ezek közé tartozott a magyar népoktatás elodázhatatlan 94 Kelemen 2003. 63. 47 van
