Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)

Névtár

187. Tulok József (Vámoscsalád, 1847. - Szombathely, 1921.): szombathelyi egyházmegyés pap, a teológiát a pesti egyetemen hallgatta. 1872-ben szentelték. 1877-től 1880-ig prefektus, s az erkölcs- és lelkipásztorkodástan tanára a szemináriumban, egyben lelki igazgató. 1880-tól 1907-ig nagycsákányi plébános.

1890- től kerületi esperes és tanfelügyelő, 1907-től székesegyházi kanonok.

188. Túri (Tillmann) Béla (Esztergom, 1875,- Fiume, 1936.): 1898-ban szentelik pappá. Kanonok, 1920 és 1922, valamint 1935 és 1936 közt nemzetgyűlési képviselő. 1902-től az Alkotmány napilap tanügyi, társadalmi, majd politikai cikkírója, 1906-tól 1919-ig szerkesztője.

189. Újváry Ede (Somogyacsa, 1876. - Szombathely, 1950.): 1899. november 9-én került Szombathelyre, mint vármegyei közigazgatási gyakornok. 1900- ban árvaszéki I. jegyzőnek választották. 1902-ben Szombathely város főjegyzője lett, majd 1908-ban tanácsnokká lépett elő, 1914. április 20-án pedig a polgármester-helyettesi székbe került. 1931-től 1941-ig Szombathely város polgármestere.

190. Vidos Lajos (Sopron, 1853. Szombathely, 1926.): szombathelyi egyházmegyés pap, a teológiát, mint pázmánita a bécsi egyetemen hallgatta. 1877- ben szentelték fel. 1877 és 1883 közt püspöki szertartó és levéltáros. 1883-tól

1891- ig szentszéki jegyző, 1891-től 1902-ig püspöki titkár. 1902-től valóságos kanonok, 1917-től nagyprépost. 1904-ben almádi címzetes apát, 1905-ben pápóci perjel, 1907-ben éneklő-, 1912-ben olvasókanonok, 1917-ben nagyprépost. 1902- től 1912-ig a szeminárium rektora.

191. Veinhoffer József (Pinkafő, 1778. - Pinkafő, 1859.): szombathelyi egyházmegyés pap, 1801-ben szentelték. Káplán volt Lékán (1801-1805), Városszalónakon (1805-1806), plébános s egyben kerületi esperes és tanfelügyelő Pinkafőn (1806-1859). 1832-ben szentszéki ülnökké, 1851-ben pápai titkos kamarássá és a Lipót-rend lovagjává nevezték ki.

192. Wilczek Frigyes (Erdőkürtös, 1874. - Kápolnásnyék, 1941.): 1897- től Hont vármegye aljegyzője. 1901-ben a Zala vármegyei alsólendvai kerületben néppárti programmal országgyűlési képviselővé választották, 1908-ban pedig Wekerle Sándor miniszterelnöksége és gróf Andrássy Gyula belügyminisztersége alatt Nyitra vármegye főispánja lett. 1910-től 1913-ig Hont vármegye, valamint Selmec- és Bélabánya főispánja. 1922-ben megalapította a Magyar Légiforgalmi Társaságot, amelynek 1928-ig igazgatósági elnöke volt.