Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
III. A szombathelyi püspökség szervezete és kormányzata a dualizmus idején
A többi magyar püspökséghez viszonyítva az egyházmegye szervezete különösebb eltérést nem mutat. Esetleges sajátosságai részben a viszonylag késői alapításában, a funkciókat betöltő személyekben, illetve a kinevezések módszereiben rejlenek. Mivel a katolikus társadalmi élet meghatározó szereplői a különböző funkciókat betöltő papok közül kerültek ki, nem haszontalan végigjárni a katolikus egyházi hierarchia lépcsőfokait, bemutatva az egyes funkciókhoz tartozó jogköröket és az azokkal járó lehetőségeket, figyelembe véve a helyi adottságokat is. Az egyházmegye vezetője a püspök, aki a katolikus hierarchiában különleges helyet foglalt el. Lényegében minden szerv tőle nyerte el joghatóságát, az egyház tanítása szerint ő az apostolok utóda, akire a pápa az egyházmegye, mint részegyház lelkipásztori gondozását bízta. Egyházmegyéjében a püspök saját, rendes és közvetlen hatalommal rendelkezett mindarra, ami a lelkipásztori feladatának gyakorlásához szükséges. A püspök a hitigazságok őrzője, bírta több, csak a püspök számára fenntartott szentség (egyházi rend, bérmálás) kiszolgálásának jogát, valamint gyakorolt kormányzói hatalmat is. Ez utóbbi szerint felügyeleti joggal bírt az egész egyházmegye felett, törvényhozói és törvénykezési joggal rendelkezett, kezelte az egyházi javakat, egyházi javadalmakat adományozhatott, valamint adott esetben ő hívta össze zsinatra az egyházmegyei papságot.28 Püspöki méltóságánál fogva, mint egyháznagyot, a főrendiházba királyi meghívóval hívták meg. Korszakunkban - 1867 és 1914 között - öt személy töltötte be a Szombathelyi Egyházmegyében ezt a méltóságot: Szenczy Ferenc (1853-1869), Szabó Imre (1869-1881), Hidasy Koméi (1882-1900), István Vilmos (1901-1911) és Mikes János (1912-1935). A dualizmus idején az egyházmegye vezetői között még nemigen akadt olyan egyéniség, aki a hívek nagyobb tömegeit képes lett volna pusztán saját kisugárzásával, személyiségével megszólítani. Bár Szabó Imre nagy prédikátornak számított és oktatásszervező munkáját is kiemelkedőnek tarthatjuk, de ő sem elsősorban a hívek, sokkal inkább a város és vármegye vezetőinek elismerésére törekedett, mint ahogy az 28 Körnek 1894. 283. 22 van
