Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
IX. A Néppárt működése a szombathelyi püspökségben
A korszakban mindenesetre az egyháznak többször kellett kiváltságainak sérelmét elviselnie. A papság konzervatív része már az Eötvös József-féle törvények ellen is merev elutasítással válaszolt, de 1868- ban a katolikus érdek képviseletéhez még nem álltak rendelkezésre a kellő feltételek sem Magyarországon, sem pedig a világegyházban. Mindezek mellett az Eötvös József-féle liberális katolicizmussal sok pap fenntartás nélkül tudott azonosulni, lehetetlenné téve ezáltal a klérus egységes fellépését. Az alsópapság konzervatív részének azonban ez nem felelt meg. Számukra egy olyan politikai erőre volt szükség, amely elutasítja a liberalizmust, képviseli a falvak érdekeit, valamint elfogadja az uralkodó személyét is. Jelentős részük így jutott el 1883 után az Istóczy-féle Antiszemita Párthoz.563 Tisza Kálmán hatalomra jutását követően - Csorba László szavaival élve - egyházi téren is érvényesülhetett a „quieta non movere”, azaz a semmit nem mozdítani elve, s az 1890-es évekig a szőnyeg alá lett söpörve sok olyan probléma, amelynek megoldása a polgári Magyarország normális működéséhez szükséges lett volna. A kormány reformellenes álláspontját magáévá tette a katolikus püspöki kar is.564 Tisza távozásával szinte egyidejűleg a dualizmus kori politikai paletta alapvető változáson ment át. Az addigi központi pártszervező kérdés, a közjogi probléma alapvetően liberális pártokat osztott meg. Az 1890 után létrejövő politikai pártok már új problémakörök mentén szerveződtek. A hagyományos politikai törésvonal mellett a társadalmi kérdés, az egyházpolitikai kérdés és az agrárszociális kérdés mentén bújtak elő az új politikai pártok.565 563 Az alsópapság (plébánosok és káplánok) elsősorban rossz anyagi helyzetük miatt kerestek segítséget az ellenzéki pártoknál. Erről Könczöl István így ír: „Most csak a gabonaárt illetőleg jegyzem meg, hogy ilyen gabonaár mellett lehetetlen oly nagy adót és cselédfizetést kibírni és a gazdaközönségnek okvetlen tönkre kell mennie! Mily szomorú dolog, hogy a Kormány és irányadó körök e bajt föl sem veszik! Csak az uralmuknak a megerősítésére és biztosítására való törekvés előttök a fő, az ország érdekei ezek csak másod- harmadrendű dolgok. Szegény hazám, bár vezetőid vaksága és fiaid gonoszsága veszélybe ne döntsön!” Rumi plébánia iratai. Historia domus, 1S84. október 20. 564 Csorba 1999. 181. 565 Szabó 1977. 170. ‘tfc’ 182
