Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)

II. A katolikus egyház helyzete a kiegyezés után

Az 1867-ben megalakult Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Eötvös József a koronázást követően levélben kereste meg a hercegprímást, Simor Jánost annak érdekében, hogy rávegye, a laikusok is részt vehessenek az egyház ügyeinek intézésében, azaz létrejöjjön az autonómia. Az 1870-71 -ben megtartott katolikus autonómia kongresszuson a liberális oldal javaslatai diadalmaskodtak. A kidolgozott tervezet szerint az autonómia szervei egyházközségi, esperesi és egyházmegyei gyűlésekből és tanácsokból állt volna fel. A tagok kétharmad részét világi személyek alkották volna, hatáskörük pedig a szoros értelemben vett hittani, egyházkormányzati és egyházfegyelmi ügyeken kívül mindazon területekre kiterjedt, amely világi és egyházi személyeket egyaránt érintett. Ebből a tervből azonban nem valósult meg semmi. A püspökök ugyanis féltek a világiak befolyásától, míg a kormány nem kívánta kiadni kezéből a tanulmányi alapok kezelését, illetve lemondani a püspökök kinevezéséhez kapcsolódó jogaikról.

Később az 1897 és 1902 között ülésező II. autonómia kongresszus jelentősen csökkentette mind az autonómia szerepét, mind pedig a világiak létszámát. Mariano Rampolla az egyházi állam bíboros államtitkára elfogadhatatlannak tartotta a tervezetet.14

A katolikus alapok kezelésének ügyét végül a kiegyezést követően a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vette át, majd 1880-ban ez a funkció egy világi és egyházi méltóságokból álló vegyes bizottság kezébe került.15

Az 1867-ben hatalomra jutott liberális politika a polgári állam jogi alapjait megteremtve arra törekedett, hogy fokozatosan felszámolja a katolikus egyház uralmi helyzetét. A dualizmus kori egyházpolitikai törvénykezés alapjaként az 1868. évi 53., a törvényesen bevett keresztény felekezetek viszonosságáról szóló törvényt tekinthetjük. A jogszabály 18 éves kor felett engedélyezte a felekezetváltást, emellett elismerték a vegyes házasságok érvényességét, bármely felekezet lelkésze előtt kötötték is. Kimondták, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek közül a fiúk az apjuk, a lányok az édesanyjuk vallását követik. A törvény az egyenjogúság szellemében elrendelte, hogy az állami és községi támogatásokat a hívek számarányában kell szétosztani.

14 Hermann 1973.452

15 Gerely-Kardos-Rottler 1997. 149.

14