Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
VI. Egyesületek, társulatok a szombathelyi püspökségben
A társulat szombathelyi elterjedtségét mutatja, hogy 1875-ben Illés Ferenc, akkori nagyszentmihályi esperes plébános kért és kapott engedélyt egy az élő rózsafiizér társulat útmutatásáról szóló füzet kinyomtatásához.300 A püspöki hivatalhoz beérkezett működési engedélyek, illetve jelentések szerint 1883 és 1914 között 77 élő rózsafüzér társulat alakult, illetve kezdte meg hivatalosan is működését.301 Az élő rózsafüzér mondásáért a tagok különféle búcsúkat nyerhettek el, ezenkívül minden rózsafüzéres tag részesedett a domonkos rend hármas ágazatának érdemeiben, jócselekedeteiben, imáiban és szentmiséiben, életükben és haláluk után is. A tagság által elnyerhető összes jogosítvány akkor állt az adott szervezet rendelkezésére, ha a társulat igazgatója elnyerte hivatalos kinevezését. Ezt a leendő igazgatónak a domonkos szerzettől kellett megszereznie, majd pedig erre a püspöktől jóváhagyást kérnie. Az igazgató csak pap lehetett, akinek kinevezését követően jogában állt a szentolvasókat s a különféle máriás érméket megáldania.302 Az ima mellett a rózsafüzér társulatok kialakult szokásokkal rendelkeztek, kivették részüket a Mária-tisztelet különféle módjainak terjesztésében. Több társulat vállalta fel oltárok gondozását, Mária-szobor felállítását, társulati zászló elkészítését. A tagok otthonaikba Mária-oltárokat készíttettek, amelyek szobákban, előszobákban elhelyezett szoborból, s néhány gyertyából, virágokból álltak.303 A sárvári rózsafüzér társulatot még Köves György plébános engedélyeztette Rómában a domonkos rendi generálisnál. Ezt követően a hívek már azt gondolták teljesen hivatalos a társulat működése, így Köves plébános halálát követően a kánonjogi folyamatot az új plébános, Köberl János fejezte be 1882-ben. A kánonjogi exlex állapotot Köberl a püspöki jóváhagyást kérő levelében így mutatta be: „Azóta több jámbor asszony, és néhány férfiú, kik magukat társulati tagoknak képzelik, vasár- s ünnepnapokon a rendes isteni szolgálat után, bizonyos ájtatosságot tartanak.”304 300 SzEL.AC 757/1875. 301 Itt és a későbbiekben, az egyesületek számát a 4. számú melléklet alapján adom meg. 302 Barna 2011. 134. 303 Horváth 2007. 454. 304 SzEL.AC 2791/1882. ^ 112 ^
