Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
VI. Egyesületek, társulatok a szombathelyi püspökségben
VI. Egyesületek, társulatok a szombathelyi püspökségben A dualizmuskori egyesületi élet A kiegyezést követő gazdasági fellendüléssel és a polgári állam kiépülésével szinte egyidejűleg meginduló társadalmi fejlődést jól lehet jellemezni az egyesületek nagy számával és sokszínűségével. Mind a polgári lét, mind a kor liberális értékrendje kimondva-kimondatlanul támogatta és ösztönözte az embereket az önszerveződésre, amely legtöbbször a szabadidő hasznos eltöltésével is párosult. Ennek ellenére a katolikus egyház a korszak elején még nem szorgalmazta a katolikus önszerveződés megindítását, az ebben rejlő lehetőségeket a korszak elején a magyar egyház még nem ismerte fel. Mindamellett az egyesületek jogi szabályozása is hiányokkal küszködött. 1848-ban nem született törvény erre vonatkozóan. Később, a neoabszolutizmus korszakában 1850-ben Alexander Bach egy rendelettel, Ferenc József pedig 1852-ben egy pátenssel szigorított az egyesületek alapításának feltételein, illetve a már működő szervezetek ellenőrzésén. Az egyesületi élet jogi szabályozása a dualizmus időszakában sem emelkedett törvényi szintre, a szervezetek működését különféle miniszteri rendeletek szabályozták.292 Ezek között alapvetőnek számított, és még a két világháború közti időszakban is érvényesnek tekintették Szapáry Gyula belügyminiszter 1394/1873. számú körrendeletét. E rendelet Magyarországon először mondta ki az egyesületi szabadságot. Az egyesületek működését miniszteri engedélyhez kötötte, törvényes felügyeletüket a törvényhatóság első tisztviselőire bízta. A társadalmi szervezetek alapításának módját részletezte Tisza Kálmán belügyminiszter 1508/1875. számú rendelete, amely már számos korlátozó intézkedést is tartalmazott. A rendelet megszületését követően a hazai nemzetiségek csak irodalmi és közművelődési egyesületeket ala292 Bősze 1997. 17. o*' 109
