Gazdák Lapja, 1910. május (9. évfolyam, 19–22. szám)

1910-05-21 / 21. szám

GAZDÁK.LAPJA 3-ik oldal

gazdasági szempontból fontos, kívánatos, sőt szükséges, ilyenek a Szack- | rendszerű vasekék, jobb boronák, ta- I golt vashengerek szelelörosták, vető- gépek, triörök, szecskavágók, kukorica- triorzsolók, szölőzuzók, borsajtók, per- j rnetezők, kukoricaszártépök, tárcsásboronák és répavágók. Egyelőre, inig az intelligencia magasabb fokra nem emelkedik, ezek azon gépek, amelyeknek terjesztéséről szó lehet. Egyes esetekben malom-berendezések, olajsajtók, a távol jövőben a gözekék, mint a jövő gépjei.

Hathatós támogatói lehetnek a gépelt elterjesztésének a gazdasági egyletek, ha az évenkint rendeztetni szokott állatdijazásokon gépeket oszt ki pénzdijak helyett.

Ha gépraktárakat rendez be és ha a gépek terjedésének, elárusitásának propagandát csinál. Ha oly kisgazdákat, kik az egyleti vagy szövetkezeti életben vagy kiváló praktikus gazdálkodásukkal érdemeket szereztek, gépekkel jutalmaz.

Ha tagjai közt évenkim gépkisor- solásokat rendez.

Ha a területén levő fogyasztási-, hitel- és tejszövetkezetekkel érintkezésbe lép, azok részére gépraktárából elárusitás végett bizományba gépeket ad.

Sokat tehet a földm. és keresk. j minisztérium, ha a jobb ekék, kapáló- j ekék és más kisebb vagy mezőgazda- | ságilag fontosabb gépek elterjesztését | azzal segitik elő, hogy a gazdasági ! egyletek, gazdakörök, községek részére kiosztás végett néhány darabot több

éven keresztül ingyen adnak rendelkezésre, amint azt már a székely ki- rendeltség teszi i-; sőt a, gazdakörök vásárlásaiknál 30°/q segélyben részesülnek. De ne várjunk mindent a kormánytól, tegyen a társadalom is, mert egy életképes társadalomnak nem kell folytonos gyámolitgatás, éppen ezért azok, akiknek elsősorban érdekében áll a felvett eszme propagálása: a gépgyárak igen sokat tehetnek, ha nem sziikkeblüsködnek, hanem saját érdekükben áldozatot is hoznak és összefognak azon tényezőkkel, akik hivatva vannak gépjeik elhelyezésénél közbenjárni és nem megbízhatatlan ügynökökkel árasztják el a vidéket és teszik tönkre hitelüket és támasztják fel az ellenszenvet a gépek iránt, hanem a gazdasági egyletekkel karöltve indulnak meg a közös cél érdekében.

Kellene tehát, hogy évenkint bizonyos számú ekéket, boronákat, kisebb gépeket bocsátanának ingyen a gazdasági egyletek rendelkezésére, amelyek azokat díjazásoknál vagy kisorsolás utján szintén díjtalanul hoznák a gazdaközönség között forgalomba, vagy egyeseknek vagy községeknek osztván azokat ki. Jobb és biztosabb reklám lenne ez a gépgyárak részére bármily diszes árjegyzéknél vagy hangzatos frázisoknál.

Természetesen nagyon elősegíti a gépek terjedését a kisgazdák körében a hitelezés is, de már erről nem szükséges szólanom, mert ezt a legtöbb gyár úgyis kulánsan nyújtja és elmegy az engedékenység legszélső határáig.

'21 -ik szám

elő vannak készítve, tehát bizonyos intelligencia nem hiányzik, d« ilyen szövetkezeti gépbeszerzés leginkább csak nagyobb gépekre szoritkozhatik. — Némi példáját lehet ennek látni Szilágy megyében is, ahol — bár minden törvényes alakulás nélkül — néhányat).,- jobbmódu kisgazdák társulnak és cséplőgépet, vetögépet vásárolnak. Ilyen társulat 25 tagnál többet nem igen számol. Ezt a szövetkezést a szükség hozta létre.

Rendszeres szövetkezetét alakítani

csupán a gépek beszerzése céljából, a

szövetkezetek tőrvény által előirt sok

intelligenciát feltételező és költséget © ©

igénylő vezetése miatt, nem látom célravezetőnek, mert a gépbeszerző-szö- vetségek nem állhatnak sok tagból; pl. egy vetögéphez, cséplőhöz csak annyi tag társulat, ahány holdat az a gép megdolgozni bir és igy a költséget nem bírják. A gépbeszerzö-szö- vetkezetnek tehát mindig más céllal is kapcsolatban kell lennie. Nagyon jó* * felvehetnék működésűk körébe a gépbeszerzéseket a hitel-, fogyasztási-, értékesítő-, tej- és egyéb érdekeket szolgáló szövetkezetek és főképpen a gazdakörök.

Tekintsük most azt is, hogy mily gépek elterjesztéséről lehet szó. A munkáskéz évröl-évre fogy és drágább lesz, ezt a kisgazda is megérzi, tehát neki is jó volna olyan gépeket használni, amelyekkel munkáskezet takarít, meg. Ilyenek a kapáló-ekék, arató- és fűkaszáló-gépek, szénagy üjtö-gereblyék, cséplőgépek.

Más gépek, amelyeknek terjedése

vai kellett a pénz és nem volt mitévő legyen, eladta a birtokának a felét, hogy megmenthesse, ami még megmenthető volt.

Szegény öreg, majd hogy bele nem bolondult ebbe.

*

A Gyárfás Esztert is, Simon Imrét is majd-majd elfeledték már idehaza.

— A becsületét ment keresni, bezzeg keresheti azt! — így beszélték. — Akár ott is maradhat hótta napjáig, — mondo gatták, - mert nem lesz, aki azt visszaadja neki.

Közben, akit kerestek, a Gyárfás Dénes is hazakerült Öláhországból. Nem jól ment a sorsa, hát hazajött, s mit tehetett, elment ő is dolgozni a fűrészekbe.

Valami hat hónapi keserves élet után érkezett vissza Simon Imre Gyárfás Eszterrel. Lerongyolva, megöregedve jöttek, utjokban alig ismerték meg őket. Amint a falu szélére értek, Imre mégegy- szer megcsókolta a leányt.

— Itthon vagyunk, — mondotta. — Eredj haza, Eszter, kérj szüléidtől bocsánatot és könyörögj nekik, hogy tűrjenek meg itthon. Ami útjaink itt elválnak. Hasztalan jártunk, nem moshattuk le azt

a foltot, amely a becsületedet födi, eredj hát haza és felejts el ...

Tovább támolyogtak és a Gyárfásék háza előtt elváltak.

Simon Imre is félve merte csak apjának háza küszöbét átlépni.

— Megjöttem, édes apám, — mondotta, — de mielőtt visszafogadna, arra kérem, bocsásson meg nekem. Büszkén mentem el hazulról, mert azt hittem, hogy amiért elmegyek, az Eszter becsületéért, az én boldogságomért, megtalálom. Nem találtam tneg, mert a Gyárfás Dénes már nem él.

— Hiszen itthol van, mondotta az öreg.

Az Imre nem akart hinni az apjának.

— Ehol, már jön is a leánnyal.

— Az Isten hozott! — fogadta őket a fiatal Simon.

— Eljöttem, —- szólt Gyárfás Dénes — hogy lemossam azt a gyanút, amely az Eszter becsületét fedi. íme, itt az Írás nálam, amely azt mondja, hogy Todoresku Tódor elhalt felesége, született Jonesku Helén Gyárfás Eszternek hűségéért és odaadó ápolásáért ezer forintot, egy fülönfüggőt és két gyűrűt adományozott, amiért halála napjáig híven gondozta.

Simon Imre magához ölelte Esztert, / — Tudtam én, hogy le nem lehettél rossz! — mondotta, miután apjához fordult.

— Szerettem az Esztert, édes apám és szeretem ma is. Engedje meg, hogy feleségül vehessem s én Ígérem, hogy uj életet fogunk kezdeni, ő viseli a ház gondját, én meg szántok-vetek és fogadom, hogy Isten után meg fogom tartani azt a földet, amely a mienk.

Simon Mihálynak könnybe lábadtak a szemei.

— Későn van fiam, — mondotta — tegnap adtam el az utolsó három hold földemet, hogy segíthessek magamon. Egy fél holdat, tudod azt, ahol az a nagy cserta áll, azt tartottam meg csak. Valamikor, még a komeszáció előtt akörül a fa körül terült el a mi tiz hold földünk, a régi Simon birtok. Azt a fát még nagyapádnak az apja ültette s meghagyta Írásban, hogy semmi áron ne kerüljön idegen kézre. Hát nem került. Mind elment a többi, de ezt megtartottam. Hogyha meghalok, abba a kis darab földbe temessetek. Az lesz a mi temetőnk fiam, mert a másik, az a fűzfás is, a domboldalban, már nem a mienk, hanem azoké, akiké maholnap ez az egész falu.