Gazdák Lapja, 1910. május (9. évfolyam, 19–22. szám)
1910-05-14 / 20. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA 20 ik szám határozattá érlelődött benne. S ha egy év múlva összejövünk e tüzes méhésszel, észrevehetjük rajta a változást. Egy kis lelkesedést még tapasztalunk ugyan nála, de nincsenek olyan vérmes reményei, mint tavaly voltak, mert ez idő alatt megtanulta, hogy egy pillanat alatt még sem lehet felépiteni Rómát. S a helyett, hogy ősszel mázsaszámra pergette volna a mézet, valamennyi családját fel kellett etetni a betelelés végett. Két, vagy három erős jó törzs helyett, melyek eredményt tudtak volna felmutatni, 5—6 alig telelőképes családocskát találunk, melyek kedvező idővel talán képesek lesznek kitelelni, de bizonyosan szükségük lesz nekik az egész tavaszra, hogy kissé felerősödjenek s képesek legyenek munkálkodni. S vájjon mi ennek az oka ? Oh, csak csekélység ! Igaz, hogy a balsikerben a középszerű méz év is egyik oka volt, de megvigasztal az, hogy a nagyon jó mézévek meg ritkák, tehát a balsiker okát legnagyobb részben magában a kezdő méhészben kell keresni. Az első elkövetett hibából, mint egy erős törzsből burjánzott ki az a sok ujabbi hiba. Vájjon mindjárt a méhek beszerzésénél nem hibázott-e? Itt is sokat lehet hibázni. Aki egy talált, ajándékozott vagy vett rajjal akar a méhtenyésztéshez fogni, az nagyon téved, egy méhcsalád nem számit, ez szabály. Az okszerű méhtenyész- tés megkezdéséhez még két család sem elegendő, akkor sem, ha ugyancsak jók volnának is. Akinek nincs hozzávaló költsége, az ennyivel is elkezdheti, lehet, hogy kedvező időjárás és szerencse mellett el is éri kitűzött célját. Véleményem szerint nem célszerű, ha a kezdő méhész mindjárt nagyon sok törzset szerez be, de a túlságos kevés sem vezet célhoz. Hatnál már több túlságos sok, háromnál kevesebb meg túlságos kevés volna. A kezdőnek előbb ügyes, tapasztalt méhésszé kell válnia, aki minden eshetőségben feltalálja magát s kit az előre nem látott fordulatok sem igen lepnek meg. Hiszen minden iparosnak előbb inaskodni kell, majd segéd lesz, mig végül önálló mesterként működhetik. Ha az elméletileg képzett, de gyakorlatilag még kevésbé jártas méhész mindjárt több családdal kezdené, úgy feladatának nem felelhetne meg, mert ritkán akad a közéletben igazi mester, akihez valamely esetben tanácsért fordulhatna. Különben igen ritkán szoktak sokkal kezdeni, gyakrabban ellenkezőleg tesznek, t. i. kevéssel kezdik. Vegyük, hogy valaki nem egy, hanem két családdal fog hozzá. Tudjuk, hogy a rossz hamarább be szokott következni, mint a jó és tegyük fel, hogy az egyik törzs a beállott kedvezőtlen időjárás miatt, vagy mivel az anya elgyengült, fejlődésében visszamaradt. Igaz, hogy ily esetben a kezdő rendelkezésére áll a másik család, mit normál állapotban levőnek veszünk s melynek segítségével a másik gyöngét megerősítheti, csakhogy ekkor ezt gyöngítjük meg, minek következtében az is visszamarad s most már egyik sem sokat ér. Ha 3 törzs áll rendelkezésünkre, ez esetben a gyengét úgy felsegélyezhetjük, hogy azt a másik kettő alig veszi észre. Nyáron át egy-két keret fiasitást egy törzstől könnyen el lehet venni, anélkül, hogy őt lerontanánk, de a gyöngét mégis annyira felerősíthetjük vele, hogy még rajt is adhat. Csak ekként lehet szépen haladni és már a tanoncéve- ken is hasznot huzni, tehát nem kell túlsókkal kezdeni, de kevéssel sem. A jó portékának jó az ára is, olcsó húsnak meg hig a leve. Gyakran előforduló hiba az, hogy csak olcsón szeretnénk méhekhez jutni, holott potom áron csak kis rajocskákat, vagy gyenge törzseket kaphatunk, de hogy ilyenekkel célt nem érhetünk, az önként értetődik. Ha a kezdő méhész mindezen hibákat elkerülte volna is, van még egy más is, mit talán minden kezdő elkövet, t. i. méheit folytonosan háborgatja. Egy láthatatlan hatalomnak engedelmeskednek, mely őket folytonosan a méheshez vonzza. Hol utána kell nézni, vájjon az anya petézik-e, hol meg egy látogatónak kell bemutatni, ismét más alkalommal meg csak azért szedi szét az építményt, mert másként nem nyugodhatik meg. Meg kell gondolni azt is, hogy ez a folytonos háborgatás nagyobb részben tavaszkor történik, amikor a méhek egyedüli éltető eleme: a meleg. Az ily kíváncsiság következtében hány család mehetett már tönkre vagy legalább erősen visszamaradt miatta. A méh a szabadban a világosságot és a napot szereti, de nem a kaptárban, ott csak nyugalomra van szüksége. A kezdő méhész jóllehet tanulta mindezt, csakhogy a kíváncsiság viszi rá s ha már 2 — 3 törzse van, akkor ludvá- gyát és kíváncsiságát okvetlenül ki akarja elégíteni. Hasonlóképpen van a kezdő a kísérletezési hajlammal is. Amit hall, vagy olvas azonnal meg is próbálja azt, csakhogy a túlbuzgóság itt is árt ám! Ez ok ból a természetes rajok kijövetelét s a műraj készítésének idejét nem tudjál bevárni ; törzsei számát gyorsan akarja növelni s addig-addig csinál mürajokat, mig végül egy rendes családja sem marad, e helyett van sok-sok kis rajocskája, miknek nincs télire való élelmük. Ekkor azután „etetni“ a jelszó, ami ilyen kis családoknál mindig veszélyes, mert könnyen rablást idézhet elő. Ha a közelben erős törzsű telep van, akkor nagy szerencse, ha az ily kezdő méhész méhei nem mennek tönkre mindnyájan, vagy legalább nép- telenekké nem válnak. Pedig gyönge családokat betelelni, még gyöngébbeket kitelelni, sohasem volt haszon a méhészre nézve. Haladj az idővel! A kaptár beszerzésénél szintén történnek hibák. Oh! hányán kezdenek egy pár célszerűtlen szalmakassal, vagy rossz kaptárral méhészkedői, úgy okoskodván, hogy próbaképen ez is jó lesz. Lehetséges-e ilyenkor sikert remélni ? A semmiből valami úgy sem lesz, a hibásból meg csak hibásat várhatunk. Okszerű kaptár, vagy kas okvetlenül szükséges, még pedig leginkább oly alakban, amint az a vidéken el van terjedve, ami a vételnél, vagy esetleges eladásnál is fontos dolog. Igen nagy hibának tartom végre még azt is, hogy a kezdő rendesen nem vesz egy jó szakkönyvet, mit áttanulmányoznia kellene, pedig ott sok jó tanácsot, szükséges Útmutatásokat és intéseket találhatna, miknek, különösen kétes esetekben nagy hasznát venné. Ugyanez áll egy jó népies nyelven Írott szaklapról is, mit mai nap kevés pénzért mindenki tarthat. Egy uem gondolhat mindenre, de sokan sokfélét írnak. Sokkal jobb idejekorán keresni valahol egy kis jó tanácsot, mint vaktában kísérletezni, ami rendesen kárral jár. Mindig jobb valamicskét egy jó könyvre vagy jó szaklapra áldozni, mint kontárkodással törzseinket elrontani. Végül még egyet! Nem kell túlsók segédeszközt szerezni be, de a szükségesekről okvetlenül gondoskodjunk, nagy fiiba, ha azokat csak lassankint szerezzük be: amikor szükségesek, akkor legyenek kéznél. Összegezve a mondottakat: elegendő előismeretek, gyakorlati kézfogások, jó erős fiatal anyákkal biró családok, sem nem túl sok, sem nem kevés, célszerűen jó! készített kaptárak, jó méhészkönyv, hozzá egy jó szaklap, a szükséges segédeszközök és ami a fő, a nemes iparkodáson Isten bő áldása és kedvező időjárás, akkor a méhészet jó és rossz mézévekben is virágozni fog s az évekhez képest szép pénzt és sok-sok örömet okozand. Szívből kívánom minden t. méhész- társamnak. Gallovich István. A tojások izének finomítása. Minden madárfaj nemcsak különböző nagyságú tojásokat tojik, hanem azok külseje, valmint ize is nagy mértékben diffe- rál, sőt az egyes fajták és féleségek tojásai is eltérő Ízzel és szaggal bírnak. Ezek az eltérések fajta és egyéni tulajdonságok. Feltűnő különbség van a fészeklakók és fészekhagyók tojásai között. Az előbbiek fehérjéje főzés közben megalvad ugyan, de zavaros meg átlátszó epeszerü masszát alkot, mig az utóbbiaké ugyanazon körülmények között át nem látszó fehér tömeggé lesz. Legjobban érdekelnek minket a tyúktojások, amelyek lényegesen eltérnek a dús eleség közvetlenül a zsírtartalomra hat és befolyásolja a tojások izét és aromáját. Éppen azért ajánlatos az olajtartalmú magvak etetése, ha aromatikus tojásokat aká- runk termelni, de a sajtolások után fennmaradó hulladék etetését kerüljük, mert ezekben a hátramaradt olaj rendesen ava- sodásnak indult s az ártalmas a tojások izére meg aromájára. Nagyon alkalmatlan tyukeleség penészes kenyér, dohos nehéz-
