Gazdák Lapja, 1910. április (9. évfolyam, 14–18. szám)
1910-04-02 / 14. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA 14 ik szám rátermettségük nem volt hozzá, másokat is elriasztanak azzal, hogy a méhészet haszontalan játék és nem hasznos foglalkozás, miként ők tapasztalták. A méhészet szépen jövedelmez ugyan, de nem utópia és egy kas méh többet, mint amit én jelen soraimban megállapítottam, nem igen jövedelmez. Bár csak mindenkinek annyit jövedelmezne! — beleértve azokat is, akik mást állítanak. Binder. A borsósmenta (gyógynövény) termelése. A borsósmenta jó termőeröben levő földet igényel, sovány talajon kielégítő termést nem ad. A talaj összetétele, valamint az éghajlati viszonyokhoz fűzött követelményei azonban nem nagyok, annál inkább megkívánja a jó munkát. Szereti az alacsonyabb fekvésű, de nem. vizenyős középkötöttségü talajokat. A nagyon kötött és laza talajokon való termesztése azonban sikertelen, mert tartós száraz időjárás mellett mindkét esetben ki van téve a kiszáradás veszélyének. A menta-telepnek szánt földet ősszel, vagy kora tavasz- szal, jó mélyen (iö —20 cm.-nyire) fel kell szántani s szükség szerint megfogasolni. Ültetés előtt pedig legalább két héttel a talajt kézi kapálás által, kertszerüleg jól meg kell művelni. A borsósmenta szaporítása rászák és gyöksarjak dugványozása által történik. Nagy sarjadzási képességgel bírván, ősszel a gyökosztás által nyert tövek, tavasszal az ugyanilyen kilevelezett sarjak mint palánták használtatnak fel ültetés céljára. Az őszi ültetés sok esetben ki van téve a kifagyás veszélyének, miért is legajánlatosabb a menta telepítését tavasszal végrehajtani. Ellenkező esetben célszerű az őszszel ültetett mentatelepet kifagyás ellen szalmás trágyával betakarva megvédeni. Ültetés ideje ősszel : szeptember, október hó; tavasszal április, május hó és junius eleje. A beültetett borsósmenta telep ültetés után 8—10 nap múlva, azaz amidőn a menta már megfogamzott és hajtani kezd, első kapálásban részesítendő. Kisebb területen leghelyesebb a borsósmentát 4o cm. sor és 35 cm. növénytá- voiságra ültetni. Az elültetendő gyöksarjak fafuró segélyével helyeztetnek a földbe. A borsósmenta telepítésének főkelléke ültetés idején az eső. Száraz időjárás esetén az elültetendő gyöksarjak helyei közvetlen ültetés előtt jól megöntözendők. Az öntözés tartós szárazság következtében ültetés után 4—5 nap múlva megismét- lendő. Nagy figyelemmel" kell lenni az ültetésnél arra is, hogy az ültetvények tövei meg ne száradjanak, a mi akkor szokott előfordulni, ha ültetés előtt sokáig hevernek szabadon. Egy k. hold terület beültetéséhez 32.000 gyöksarj szükséges, minden fészekbe egy-egy példányt számítva. A borsósmentát az első évben julius hóban lehet aratni először s kedvező időjárás mellett ebben az évben még egy termést ad, amely rendesen szeptember közepétől október közepéig fejlődik arat- hatóvá. A második évben azonban már junius közepe táján aratható s ez időtől fogva 5—6 éven keresztül évenként 3 termést szokott adni, A termés nagysága a menta fogamzásától, az időjárás és a talaj termőképességétől függ. Egy k. hold borsósmentalelep évenként átlag 10—12 mm. termést ad száraz állapotban, tehát eredményes szárítás mellett elsőrendű árunak feldolgozva, — képes annyi jövedelmet adni, mint a föld ára. Három holdas mentatelep már az első évben is ad holdanként 6 mázsát megszári- totr állapotban. Nagyobb területen a menta aratása kaszával vagy sarlóval, kisebb telepen szintén sarlóval, vagy pedig metsző ollóval történik. A földszintjén lekaszált, vagy lemetszett termést kosarakba kell rakni és száradás végett az e célra berendezett száritóban állványokon, vagy szellős padláson vékonyan elteregetni. Nagy vigyázattal kell lenni arra, hogy a menta az aratási és gyűjtési munkálatok alkalmával nagyon meg ne törjék, mert az összetörődött mentalevelek megfeketednek s ennélfogva sokat veszítenek értékökből. Nagyon ügyelni kell továbbá arra is, hogy a szá- ritóhelyiségben elteregetett menta meg ne penészesedjék, miért is vékonyan (4—5 cm. vastagságban) kell elteregetni és a száradási idő alatt szükség szerint többször megforgatni. A borsósmenta értékesítése kevés gondot és fáradságot igény el; mindig biztosan és jó árban eladható, mert igen nagy a fogyasztás belőle. Belőle készül ugyanis a kellemes szagu, hűsítő menthol olaj, melyet cukorkák és fjgtisztitószerek illatositására, likőr készítésére stb. használnak. Még nagyobb forgalma van a gyógyárukereskedelemben a szárított mén- talevélnek, melyből minden gyógyszer- tár fogyaszt évenként néhány kilót. Az elsőrendű áru (szép zöld szinü, fosztott levelek és gyenge hajtások virágbimbókkal megszáritva) 200—3oo kor. mmzsán- ként. A másodrendű (vastagabb fásrészektől és sárga levelektől megtisztítva) 100—150 korona. Még a harmadrendű (egészben megszáritott) horsósmenta is, 70—80 koronáért értékesíthető mmzsán- ként száraz állapotban. KBüDtótatyrift 269 8 Országos Szövetkezete Szeged, Aradi-u. 5. sz. tavaszi árjegyzékét díjtalanul küldi meg. Eladó másfél millió darab kitűnő minőségű gyümölcsfa darabonkint 60—80 fillérért. A dohány műtrágyázása. Kivonatos mutatvány Kerpely Kálmán: „A műtrágyák alkalmazása“ cimii könyvéből. A m. kir. dohányjövedék központi igazgatósága újabb időben megengedi, hogy a dohány istállólrágyás földbe kerüljön, feltéve, hogy a jó érett trágyát- már őszszel kihordjuk és leszántjuk. Hogy a dohány az istállótrágyát annyira megkívánja és minőségének rontása nélkül bő termésekkel meghálálja, mindenesetre annak igazolásául szolgál, hogy nagymeny- nyiségü könnyen oldódó táplálóanyagokat kíván, hogy 3—4 hónap alatt tekintélyes nagyságra nőhessen és megfelelő számú és nagyságú leveleket nevelhessen. Ebből az következik, hogy a műtrágyák iránt is hálásnak kell lennie; ez — bár meglehetősen szeszélyes növény — úgy is van és ha a dohány műtrágyázása még sem terjed el, annak oka feleskertész-rendszerünkben és a beváltással kapcsolatos nehézségekben rejlik. Feleskeriész-rendszerünk- ben azért, mert a dohánykertész nem igen- hajlandó a műtrágyázás költségeinek felét viselni, az egész kiadás tehát a gazdát terheli, pedig csak a termés fele az övé. A beváltás körüli nehézségekben pedig azért, mert a mütrágyázott dohány akárhányszor terméstöbbletet alig ad, csak minőségileg javul, ez pedig a beváltásnál akárhányszor nem méltányoltatik oly mértékben, hogy a drága műtrágyázás költsége megtérülne. Eszerint a dohány műtrágyázásánál a gazdának arra kell törekednie, hogy a dohány termését is lehetőleg emelje,_ de a minőség rontása nélkül. A nitrogéntrágyázástól eltekinthetünk, mert istállótrágyás- földbe vetve, nitrogén bőven áll rendelkezésére; ez már nagy előny, mert a nitrogéntrágyák igen drágák. Itt legfeljebb- arról lehet szó, a kiültetett gyenge palánták erősebb fejlődését, gyorsabb növekedését a lehetőségig biztosítani, siettetni, hogy a kártételeknek minél kevésbbé eshessenek áldozatul. Ezen célra a chilisalétrom nagyon jó, de csak keveset (k. holdanként 30—4o kg.-ot) használva és a palánták megere- sedése után azonnal a palántasorok mellett elhintve, mely célra a kézi chilisalétrom- szórógép, mely 82 koronáért beszerezhető,, igen jó szolgálatot tesz, A chilisalétromnak ily mérsékelt adagolásával a dohány minőségének rontása nélkül a palánták' hamar megerősödnek, gyors fejlődésnek indulnak, ez pedig a nagy termésnek lényeges biztosítékát képezi. Ilyen eljárással holdanként 150 — 200 kg.-mai több dohányt nyertünk, mig a chilisalétrom csak 9—12 korona kiadást okozott. Ez lenne tehát az egyik eljárás, kevés költséggel a dohány termését emelni a minőség rontása nélkül. A második a foszfortrágyázás kérdése. A dohány, nitrogén- és káíiszükségleté- hez képest, nem sok foszforsavavat vesz fel a talajból és daczára ennek, a foszfor
