Gazdák Lapja, 1910. március (9. évfolyam, 10–13. szám)
1910-03-19 / 12. szám
4-ik oldal GAZDAK LAPJA 12 ik szám közönség érdekében közzétett és a valóságnak megfelelő nyilatkozat volt, amint azt az eddigi összehasonlító termelési kísérletek igazolni látszanak. A turkesztáni lucernával az összehasonlító termelési kísérlet Erdélyben is folyamatba tétetett, mely kísérletek közül volt alkalmam egyet megfigyelhetni és annak első évi eredményéről a következőket közölhetem. Az összehasonlitó kísérlet Dr. Degen Árpád, a budapesti magvizsgálóállomás igazgatója által, kísérletre küldött, eredeti Tur- kesztánból hozatott, lucernával lett végrehajtva, még pedig olyan módon, hogy vele párhuzamosan magyar lucerna is lett termelve. A két lucerna május 1-én lett elvetve védönövény nélkül 12 cm. sortávolságra, sorbavetőgéppel. A vetéshez kát. holdankint 12 kgr. arankamentes, 95°/o tisztaságú és 92°/o csiraképességü vetőmag lett felhasználva úgy, a turkesztáni mint a magyar lucernából. A kelés a turkesztáni lucernánál május 10-én indult meg és május 14-én az egész tábláu teljesen ki volt kelve; a magyar lucernánál pedig a kelés megindult május 8-án és május 13-án volt az egész tábla kikelve. A kelés módjában különbség nem volt megállapítható a két lucerna között, amennyiben mindkettő igen szépen és egyenletesen kelt ki. Ezen kiegyenlítettség a fejlődés folyamán is megmaradt és az első kaszálás idejéig szembetűnő nem volt. Az első különbség a virágzás idejében mutatkozott, ugyanis a magyar lucerna juiius 7-én, a turkesztáni pedig juiius 12-én lépett a virágzás teljébe, Az első kaszálás ideje juiius 12. volt. Az első kaszálás terméseredménye 24 órai fonnyasztás után a turkesztáni lucernánál egy kát. holdon 5760 kgr., a magyar lucer- Bánál pedig 5000 kgr,, tehát 700 kgrmmal kevesebb volt. Az első kaszálás után mindkét lucerna könnyű Duplex boronával meglett boronáivá. Mig a keléstől az első kaszálásig a két iucerna fejlődésében különbség nem volt szemmolláthaíó, addig az első és második kaszálás közötti időszakban a különbség már feltűnő volt, még pedig a magyar lucerna javára. Nevezetesen az első kaszálás után a turkesztáni lucerna igen gyengén kezdett fejlődni, látszott, hogy a sarjadzó képessége sokkal gyengébb, mint a magyar lucernáé, mig a magyar lucerna szép haragos zöldszinü volt, addig a turkesztáni világos zöldszinével tűnt fel. A második kaszálás szeptember 2 án eszközöltetett, amikor a magyar lucerna virágzott és magassága 56 — 68 centiméter között váltakozott. A turkesztáni lucernában ezen időben még virágzó egyáltalában nem volt található és a magassága csak 30—42 centiméter között ingadozott. A második kaszálás terméseredménye ugyancsak 24 órai fonnyasztás után lett lemérve. A turkesztáni lucernánál dacára az igen kedvező időjárásnak csak 1760 kgr., a magyar lucernánál pedig 4800 kgr. volt, vagyis 3040 kgrmmal volt kevesebb a termés a turkesztáni lucernánál. A második kaszálás után ismételten Duplex borona j lett alkalmazva. A fejlődés a második kaszálás után még gyengébb volt a turkesztáni lucernánál, a levéizete feltűnően vékony és gyérebb volt, mint a magyar lucernáé. A harmadik kaszálás október 19 én történt, amikor a turkesztáni lucerna magassága csak 10—16 centiméter, a magyar lucernáé pedig 30—41 centiméter között ingadozott. A harmadik kaszáláskor, szintén 24 órai fonnyasztás után, a turkesztáni adott 200 kgrmot, a magyar pedig 1880 krgmot; tehát 1680 kgrmmal többet. Az első évi termés a turkesztáni lucernánál 24 órai fonnyasztás után 7720 kgr., a magyar lucernánál pedig 1 i ,680 kgr., vagyis 3960 kgrmmal több. A turkesztáni lucerna tekintélyesen csekélyebb sarjadzó képessége mellett az első kaszálás után elveszítette haragos zöld színét és feltűnően világos zöld szint öltött, mig a teljesen hasonló körülmények között tenyésző magyar lucerna megtartotta mindvégig egészséges, üde, haragos zöid- szinét. A magyar lucerna az egész tenyész- idő alatt teljesen egészséges volt, a turkesztáni lucernán ellenben fellépett a li&zlhar- mat, még pedig nagymértékben. Ezen összehasonlító termelési kísérlet, bár csak egyévi megfigyelés és termelés adatait tárja fel, igazolni látszik a turkesztáni lucerna gyengébb termőképességét az erdélyi viszonyok között is. Miután pedig ezen fentebb említett kísérlet eredményével megegyezőik a többi ily irányú hazai és külföldi összehasonlitó kísérletek is, azért ajánlom, hogy a gazdaközönség tartózkodjék a turkesztáni iijoernafélcség vásárlásától, mely a mi viszonyaink közt nem ad olyan termést, mint a mi magyar lucernánk. A turkesztáni lucernának a magyar lucernával szemben a fentebbiekben kimutatott gyengébb voltát nemcsak a hasonló irányú kísérletek eredményei igazolják, hanem legfényesebben bizonyítja a magvizsgáló-áilomá- soknak, Dr. Dégen Árpád a budapesti magvizsgáló állomás igazgatójának kezdeményezésére hozott ama határozata, hogy a magyar magvizsgáló-állomások turkesztáni vagy turkcsztáoival kevert lucernát ólomzárolásra el nem fogadnak. A iui'iíesztini iucerna, vagy a turkesztáni lucernával kevert lucerna egyébként a szakértők által felismerhető a turkesztáni ■ lucernában található különleges gyommag- vakrói, különösen az Aeropthylon pieris magjáról, mely gyommag jellegzetes a turkesztáni lucerna származására. A turkesztáni lucernában a nagyszemü aranka is igen gyakran előfordul. A lucernamag vásárlásánál legyünk óvatosak, csak megbízható helyről vásároljunk lucernát, minden vételnél kívánjuk meg, hogy a lucerna származását, tisztaságát, csirázóképességét, arankamentességót illetőleg az eladó garanciát vállaljon. Tekintettel arra, hogy a vetömagpiacon meglehetős nagymennyiségű, többékevésbbé meg nem felelő lucernamag van forgalomban, minden egyes esetben győződjünk meg a szavatolt minőségről, amit igen egyszerűen megtehetünk, ha a lucernából 500 grm. mintát beküldőnk a magvizsgáió-állomásiioz, mely állomás a gazdáknak díjmentesen végzi az ilyen természetű vizsgálatokat. Leghelyesebb- eljárás azonban, amit a gazda követhet, az, ha csak államilag ólomzárolt magot vásárol. Pótló ültetés sima és gyökeres szőlő vesz- szőkkel. A gondosan miveit szőlőből származó, a lemetszéstői kezdve a kiültetés pillanatáig lelkiismeretesen kezelt szölővessző megered: s azután vígan nő, ha elég táplálékot talál a talajban. Az ilyen ültetvényből hamarosaa termő szőlő lesz, harmadik vagy negyedik évben már szépen visszafizeti a művelésére fordított kiadásokat. Nagyon sok a rosszul sikerült szőlőültetvény ! Ha az ültetvény az első évben nem sikerül, az nagy baj, mert a további évek pótüiteíései a legtöbb esetben gyenge eredményre vezetnek. Eltelik 5—6—7 esz- j tendö s még mindig hiányos, gyatra a szőlő, a várva-várt jövedelem messze elmaradt tőlünk. Hogy elkerülhessük a bajt, ismernünk kell a hibákat, amelyeket elkövethetünk, ha nem vagyunk elég körültekintők. Kéznél fekvő példákat hozok fel. Egyik szomszédom vincellérje, miután a szőlőtulajdonosa elrendelte, hogy a vesszőket szedje nieg és dolgozza fel eladásra, a vesszővágással fel sem hagyott addig, amig az egész készletet le nem darabolta. A levag- daít vesszők a szőlőben hevertek napokig, a vincellér azután fajtánként kazalba rakta az udvaron, kitéve szélnek-fagynak. Azóta eltelt 3 hét, de a vesszőtisztogatással még nem készült el. Megjegyzendő, hogy ezt a munkát a jól fütött szobában végezte és igy végzi azt csaknem valamennyi vincellér. Másik eset. Egy ismerős szőlőbirtokos, ki arról nevezetes, hogy a szőlejét perrne- teztetüi nem szokta, a nagy veszedelem láttára az idén is csak egyszer, nagyon megkésve permeteztetett, mégis megszedette az egész vesszőkészletét és a lapokban eladásra hirdeti. A szőlővesszőnek, hogy kifakadjon, igen sok nedvességre van szüksége. A fájában leraktározott tartalék tápláló anyagnak feloldásához sok víz kell. Ha a vessző egyszer kiszikkadt, kevés támad abból újra életre I Azt is figyelmen kivül hagyják a szölö- telepitők, hogy előbb a szőlő talaját hozzá k jó erőbe s csak azután forgassák meg szőlőültetés alá. A rossz homokot sietnek megforgatni s beültetni, hogy mielőbb szüretelhessenek. Akkor azután csudálkoznak, hogy az elültetett vessző esek 20 cm. hajtást nevelt s a következő tavasszal nagyrészük nem fakadt ki, mert éretlenek voltak. A hiányos ültetvények pótlásához gyökeres vesszőket rendelnek meg a póruljárt szőlőtelepitők. Ezzel ismét többféle csalódásnak lehetnek kitéve. A gyökeres vesszők
