Gazdák Lapja, 1910. február (9. évfolyam, 6–9. szám)
1910-02-26 / 9. szám
GAZDÁK, LAPJA 9-ik szám többször megcselekszik, kérdjük miből él az ipar és a kereskedelem. Együtt éhezik a mezőgazdasággal. Megállapítjuk, hogy az agrarismus, a mező- gazdaság emelésére célzó törekvés soha iparnak és kereskedelemnek ellensége nem volt, a tisztes ipart, a becsületes kereskedelmet ez az irányzat mindig megbecsülte és belehelyezte a harmóniába, a melyet a nemzet főfoglalatosságainak kellene alkotni. Az agrá- rismus csak az ipar és kereskedelem visszaélései ellen vette fel a küzdelmet, üldözvén hamisítást, kizsákmányolást, uzsorát, a mely szokássá vált foglalkozásokat nyilvánosan még a legultrább merkantilisták sem szoktak dicsőíteni. Az agrárius soha nem volt ellensége sem a nagykereskedelemnek, sem a nagyiparnak, soha ezen két nagy nemzeti keresetforrás olyan gyűlöletes és a tulajdon szentségét közelről érintő támadásokban agrárius oldalról nem részesült, mint a minővel a túlzó merkantilisták a nagybirtokot megtisztelni szokták. A véres kardot kellemetlen időben hordják körül a túlzó merkantilisták, abban az időben, a mikor a választá- ■ sok közeledtével azt kockáztatják, hogy lobogók jelenjenek meg a küzdőtéren, a melyekre a túlról elkövetett visszaélések kiirtása lesz felirva. Állatállomány és trágyatermelés. Magyarország állatállománya az utóbbi években sajnos, ismét jelentékenyen apadt. Az elmúlt év számadási adatai szerint apadt a juh és sertésállomány 5 10*/e-el. Ennek a sajnos körülménynek nemcsak az általános drágulás a következméuye, hanem főleg az is, hogy a learatott területhez viszonyítva a trágyatermelés folytonosan és jelentékenyen apad, ami pedig kétségen kívül a termésátlagok csökkenésére vezet. Az elmúlt 40 esztendő alatt mezőgazdaságunk általában igen jelentékeny változásokon ment át. Legelőterületeiuknek éppen fele feltöretett, rétterületeink több mint 10%-el apadt, ugartartásunk leszállóit 30%- ről 10°/o-re, szántóföld területünk pedig megszaporodott 4 millió hektárral, körülbelül 8 millió m. holddal. Világos dolog tehát, hogy ma s-'kkalta több trágyára volna szükség, mint volt pl. az 1870 es években, ha csupán olyan arányban akarnánk trágyázni, mint trágyáztunk akkor, nem is számítva azt, hogy ma legalább kétszer annyi búzát ■aratunk, mint arattunk akkor. Az 1870-es években az ország búzatermése 15—16 millió métermázsa volt, ma rossz termés esetén is legalább kétszer annyi, de 1906-ban 52 millió métermázsa. volt. Tehát kétszer-háromszor annyi foszfort veszünk ki talajunkból, holott aránylag annyit sem tudunk visszaadni, miat adtunk 1870-ben. Ha szántóföldeinket aránylag ugyanannyi istállótrágyával kívánnék ellátni, mint tettük azt 1870 ben, akkor jelenlegi állatállományunkon kívül mintegy 70000 darab számos állatra volna szükségünk s ha ezeknek évi trágya-termelőképességét 100 m/m-ra tesszük, akkor az 1870-ikivel szemben 70 millió métermázsa trágyahiány van, amelynek foszfortartalmát 1'6%-el számítva, 120000 m/m. az a foszformennyiség, amennyivel kevesebbet kap a mai learatott terület az 1870 ikinél, nem is számítva azt, hogy a holdanként! átlagtermés azóta mintegy 60%-el 2-ik oldal _______ _ A kereskedelem ellenes irányzat. Szerte hordják ebben az országban ismét a véres kardot, a túlzó merkantilismus vezető emberei ismét a kereskedelem elleni irányzatot veszik tárgyul írásaiknak és beszédeiknek, a melyekkel azt akarják bizonyítani, hogy ebben az országban csakis a mezőgazdaság, az ő nyelvükön az agrárismus talál támogatást törvény- hozásban és kormányzatban. Hát ez egyszerűen nincs így, de a gyöngébbek megtévesztésére ki kell fogni a tetszetős jelszavakat, amelyek az ő megtévesztő hatásukkal a ke- vésbbé avatottak előtt úgy tüntetik fel a dolgokat, mintha ebben az országban el volna nyomva az ipar és kereskedelem és a nemzet megélhetési forrásai között csakis a mezőgazdaságból buzognának az éltető nedvnek ama bőséges áramlatai, a melyek boldoggá teszik a gazdát és mellette éhségre és szomjúságra kárhoztatják az iparost és a kereskedőt. Az ilyen hamis tanításokkal szemben nem kell védekezés, egyszerűen csak néhány tényt kell megállapítani, hogy a túlzó merkantilismus lovagjainak a frázisai a magok értékére szállíttassanak le. Megállapítjuk első sorban azt, hogy nálunk tulajdonképen csak a földművelés az a nemzeti ipar, amely táplálékot nyújt minden egyéb iparnak és kereskedelemnek. Tessék a mezőgazdaságot az ultramerkantilistáknak pas- sivitásba hajtani, amit szárazság és egyéb természeti csapás kelleténél Póruljárt méztolvajok. — Közli: Pataki Béla. — Az ország számtalan „Hidvég“ nevű községeinek egyikében történt a következő tragikus eset : Van annak a Hidvég községnek egy már csak azért is igen derék Sz. L. nevű tanítója, mert nemcsak szereti a mézet, de azt saját maga termeli is, lévén neki csinosan berendezett méhese és méhesében szépszámú országos egyesületi kaptára, az természetesen valamennyi benépesítve. A tanító uron kívül azonban Szántó István és Kukli András ugyancsak hídvégi lakosok is szerették a mézet, avval a lényeges külömbséggel, hogy sem országos egyesületi, sem Boconádi-, sem semmiféle kaptáruk, de még csak egy szál méhök sem volt: összebeszéltek tehát és elhatározták, hogy a tanító ur méhesében fogják érvényesíteni azt a nagyon praktikus cucilista elvet, hogy : Ami a tied, az az enyém, de ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd.“ Az elhatározást a tett követte s a mézre áhítozó két jóbarát már a következő szép holdvilágos estén belopózott a tauitó ur méhesébe s az áldozatul kiszemelt 60 kaptárba dohányleveleket raktak s azt meg- gyujíották, hogy a dohányfüsttel a méheket leszéditsék. Ez a gonosz manipuláció csakugyan sikerült is a szövetséges társaknak egypár kaptárnál; azonban mivel a méhek nem nagy barátjai a dohányfüst illatának, az erős füst szagára olyan indignációba jött a többi kaptái népe, hogy a kaptárakból kitódulva, kegyetlenül összeszurkálták a két méztolvajt, akik kézzel lábbal, de üres kézzel menekültek az egyenetlen csata színhelyéről. Ez azonban még nem volt rajok nézve elég csapás, mert a dús szüretelés „édes“ reménységének ilyetén csúfos meghiu ulta mellett ráadásul még annyira meg is dagadt a töméntelen sok méhszurástél mind a kettejük feje, hogy reggelre még a szeműket Sem tudták kinyitni. Van azonban Hidvég községének egy tudós és mindenekben jártas javasasszonya, becsületes nevén Bobula Klára, aki a vele egy házban lakó Szántó István feleségének azt a jótanácsot adta, hogy kenje be az ura arcát az utón útfélen található kutyatej (Euphorbia cyparissias) tejszerü nedvével, attól biztosan le fog lohadni a daganat. Szántóné megfogadta a jótanácsot, jól bekente az ura arcát a kutyatej nedvével, Rendkívül jutányosán, gyári áron alul eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pedig : 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagyságú resicai acél eke, 3 darab 2-ős és 2 darab 3-as eke fő, 1 darab vetési és 1 darab réti csuklós kétágú és borona; répa vágó járgányhajtásra ; 1 garnitúra Nicholzon-féle 8 ióerejü cséplő garnitúra és 2 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz. alatt. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. szám. * 254 5—
