Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-02 / 1. szám
1-ső szám. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal. említeni, mert csak most, személyes tapasztalatomból győződtem meg róla igazán, hogy a közigazgatási hatóságok utján éven- kint bekivánt méhészeti statisztikai kimutatások adatai legnagyobbrészben a legtávolabbról sem felelnek meg a tényleges valóságnak. Előadásaimra minden alkalommal el szoktam vinni magammal az illető község kezeim közt levő legközelebbi kimutatását s megbotránkozva tapasztalom, hogy adataik a legtöbb helyen teljesen megbízhatatlanok. Ennek legfőbb oka az, hogy a jegyző urak ahelyett, hogy egyik-másik gyakorló méhész közreműködését vennék igénybe — „hasból“ csinálják a kimutatást, vagy ahol azt összeírás utján állítják össze, a megkérdezett tenyésztők eltitkolják a valót, kevesebbet vallanak be, mert hát a magyar ember irtózik minden „bevallásitól, mindenben megadóz- tatási szándékot szokott gyanítani. Nem egy községben volt rá esetem, hogy a községi elöljáróság kurtán-furcsán azt igazolja az űrlapon, hogy: „a községben egy méhtenyésztő sincs“ s ezt arról az évről írták be, amelyben én az illető községben az ellenkezőről győződtem meg; sőt megtörtént, hogy épen a községbeli méhészeti társulat közös méhesében tartottam meg előadásomat, hol a jelenvoltak bemondása szerint valamenyiöknek még saját külön méhészetük is van. Csaplovics öt teljes napon keresztül ott mulatott együtt a gazdájával a tágas udvarházban s csak a hatodik napon merte megkérdezni, hogy mitől is jó ez a nagy muri. — Hogy mitől? hát attól, — felelte Bathó Gáspár, — hogy újra feledjünk ; tudja, azt a másik leányt, akiről azt írtam, hogy nőül veszem. Kell az ördögnek, elhagytam, uj szeretőt kerestem, csakhogy elhuzathas- sam azt a nótát, hogy: lehullott a rezgő nyárfa levele . . . — Hát azért kell, hogy tönkre menjünk, azért jutunk oda is, hogy semmink sem marad ? — Azért, vagy ... az ördög tudja, nem sziveinek a leányok, egyik sem akar a feleségem lenni. Csaplovics a maga egyenes gondolkodásával olyasvalamit mondott Bathónak, hogy jól tudják azok, mit cselekszenek. A muri hatodik napján történt ez, amikor még mindig huzattá az ő nótáját szeni- cei Bathó Gáspár. Ágh Endre. Az évi méz és viasz-hozam kitüntetése körül a legtöbb helyen oly szembetűnő aránytalanságot tapasztalok, hogy a valószínűtlenség az első tekintetre szembetűnik. Igen gyakran ily bejegyzést is lehet találni: „Méz semmi, mert házi szükségletre használtatott fel“, vagy: „mert a méz lépestől adatott el“. — mintha bizony a házi szükségletre felhasznált, vagy a lépestül eladott méz nem volna méz és nem volna tárgya az országos statisztikának! Méhészeti körökben általánosan el van terjedve azon Hiób-hir, hogy az egész Dunántúl tele van a Stájerországból behurcolt költéssenyvvel; pedig én az eddig beutazott összes községek közül mindössze három községben találtam ezen szerfölött veszélyes és rendkívül ragályos kórtól fertőzött méhcsaládokat. Ezen álhir kutforrását abban találom, hogy a kimutatást kiállító községi közegeknek legtávolabbról sincs fogalmuk e kór mibenállásáról; mert arra a kérdésre, hogy: Pusztitott-e a községben a költés- senyv?“, több kimutatásban olvasok ilyen válaszokat: Igen, pusztított a szárazság miatt,“ vagy: „mert a jég elverte a virágokat“ avagy: „mert a tartós eső miatt a méhek nem tudván mézet hordani, etetni kellett őket“, vagy pedig: „elpusztultak.“ Olyan esetem is volt, hogy mikor a kimutatásba azt láttam bejegyezve, hogy: „Igen pusztított“ s azt kérdeztem a jegyzőtől, hogy kinek a telepén mutatkozott a költéssenyv? a falu esze azt felelte rk, hogy: „Valamennyi méhesben, mert mindenütt be voltak a kasok ragasztva költés-enywel“ ! És ez — kérem nem tréfa, ez nagyon komoly, de sajnálatos járatlanság, mely valósággal megtörtént. No de hát ezek a bajok valószínűleg általánosak az egész országban és nem csak a Dunántúl tapasztalhatók! Itt egyébiránt az általános méhtenyésztési viszonyok eddigi tapasztalataim szerint — a szatmár vármegyei viszonyokhoz hasonlítva — sokkalta fejlettebbek. Mindenekelőtt szembetűnő itt a kultúra jóval magasabb fokon álló földművelés, hol a minden irányban vezetett és kitűnő jó karban tartott műutak mentén mindenütt gyümölcs-, ákác-, hárs- vagy jegenyefák szegélyezik a nagyszámú latifundiumokot, de a kisgazdák birtokrészleteit is, melyeken a méhészetre nézve megfizethetetlen mesterséges takarmányok: repce, lóher, bükköny, baltacím és egyéb mézelőnövények, Mosony, Soprony s kivált Vasmegyékben pedig a kisgazdák földjein aratás után vetett és kiterjedt mérvben termelt hajdina, vagy tatárka virágja és a mézelő-növények királya: a tisztesfű, vagy tarlóvirág biztosítják a méhtenyésztőknek a bő mézhordást, — noha az újabban felkarolt gazdálkodási rendszer sze- i fint a tarlók a föld intenzivebb kihasználása céljából aratás után sok helyütt azonnal fel- szántatván, a tisztesfü, mely eddig gazdagon mézelő fehér virágjával óriási területeken diszlett, most már kezd kiveszni. Másik, szintén szembeötlő jelenség a dunántúli vármegyék méhészeti viszonyai tekintetében, hogy itt — szintén Szatmár megyéhez is viszonyítva — sokkal kiterjedtebben karolták fel a méhészetet, még pedig úgy az intelligens osztály, még a nagybirtokosok is, mint a kisgazdák. Ezen állításom igazolásául hivatkozom )a rendelkezésemre álló legutolsó, 1905. évi hivatalos adatok nyomán összeállított azon statisztikai táblázatra, melyben az ország 63 | vármegyéjének területét, lélekszámát s gyümölcs-, fa- és méh-állományát összeállítva, lapomnak, a „Méhészeti Szemlédnek múlt | 1908.évi Ili. évfolyamában a 9— 10-ik szám- I bán közöltem s mely szerint 1 méhcsaládra Baranya-m.-ben 12T17 gyümölcsfa Fejér yy 72-44 yy Győr yy 53-15 yy Mosony yy 24-14 yy Somogy yy 9-62 yy Sopron yy 77-95 yy Tolna yy 90 23 yy Vas yy 84-41 yy Veszprém yy 70-37 yy Zala yy 166.44 yy mig Szatmár yy 167-30 yy a szomszédos Bereg yy 333-85 yy Bihar yy 205-07 yy Mármaros yy 102-50 yy Szabolcs yy 86-68 yy Szilágy yy 29705 yy Ugocsa yy 62117 yy esik és várja a megtermékenyítés áldásos processusát. De még kedvezőbb a dunántúli vármegyékre és egyszersmind reálisabb is az arány, ha ugyanazon táblázat nyomán, a te- ! rület és a lélekszámot vesszük számításunk alapjául. így a területet véve alapul, kitűnik, hogy minden 100 negyzet-kilóméterre esik: Baranya m.-ben 296 méhtörzs Fejér „ 319 Győr „ 548 Mosony „ 380 Somogy „ 260 ■r Szab. „Rekord II.“ sorvetőgép Losonci gyártmány. por sorba vet sorba trágyáz! Kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket. i A Magy. Kir. Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége 30-22 Budapest. V., Vácí-körut 32. szám. ^
